„A Fideszben az a jó, hogy nem mindig viselkedik undorítóan, időnként képes ocsmány dolgokat is művelni. Így nem annyira egyhangú az élet. Lázár János magabiztosan teljesít mindkét műfajban, nem véletlenül idézi fel váltakozva a kommunista tanácselnökök és a kolumbiai bérgyilkosok legnyomasztóbb tulajdonságait. Pitiánerség keveredik itt agresszivitással, épp úgy mint a rendszerben, amelyet megjelenít. Ezért is viszi még olyan sokra.
Az államfő duruzsolhat patetikusan a közös hazáról, a miniszterelnök a három harmadról, valójában csak érdekszféra van és területvédelem. Megmondták előre. Nem azért, hogy a hívek ne osszák meg a szavazataikat a jobboldalon, hanem azért, mert jobb ha mindenki tudja hol a helye. Csak a Fidesz. Kormányprogram ez, nem választási taktika. A többiek bekaphatják.
Ennyi az egész. Rajtuk kívül senki nem csinálhat semmit. Nem nyerhet, nem pályázhat, nem élhet. Teljesen mindegy, hogy a norvég alap támogatását elosztó civilek közel állnak-e az LMP-hez vagy nem. Annyira közel biztosan nem állnak, mint a békemenetes civilek a magyar kormányhoz, mert akkor beindulna a magfúzió. A norvégok máshogy látják. Az ő pénzük, annak adják, akinek akarják – tudná le a kérdést bárki, aki nem úgy gondolkodik, mint a komcsik vagy a drogkartell, azaz nem fideszes.”