Adósságharc

„Tény, Magyarország az elmúlt két-három évben, ha gyakran hullámzásokkal is, de értékelhetően csökkentette az államadósság mértékét. Helyes, hogy a kormány »harcba szállt« az államadóssággal, de ahhoz, hogy a továbbiakban érdemi előrelépés történjen, a gazdasági teljesítmény fokozatos, szisztematikus növelésére lesz szükség. Nem egy-két százalékra, hanem három-négy százalékos bővülésre – minimum.

Eközben figyelni kell arra, hogy az úgynevezett Paks 2 megállapodás esetleges negatív hatásait ellensúlyozandó lépések történjenek, valamint a forint felettébb tartósnak tűnő gyengülése, a meglebegtetett államosítási tervek ne árnyalják a képet. Arról nem is beszélve, hogy az államadósság csökkentésére még legalább két szigorúbb hazai és uniós előírásunk is létezik!

Ráadásul az euró bevezetésének egyik fontos kritériuma a hatvanszázalékos GDP-arányos államadóssági mutató prezentálása. Ahhoz, hogy az említett ráta a közeljövőben összejöjjön, nagy utat kell még megtennie a honi gazdaságpolitikának. De nem lehetetlen a küldetés, a kétezres évek elején már produkáltuk ezt a feltételt. Itt jegyzem meg, az euró bevezetése kötelezettség, nem pedig dilemma kérdése. Két alapvetést pedig mindenki figyelmébe ajánlanék. A globális válságban nem voltunk abban a helyzetben, hogy költekezzen az állam, miután az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap programját kellett megvalósítanunk. Másfelől Magyarországon mindig a választási években ugrik meg az államadósság.”