Kínával kereskedni pedig kell

„Bár mifelénk az az egyoldalú kép él, hogy a kínai áruk elárasztják a világot, a számok azt mutatják, hogy ez fordítva is igaz, s a külvilág termékei is elárasztják Kínát. Bár jelentős az ország kereskedelmi többlete, az export és az import között nincs nagyságrendbeli különbség; Kína csaknem annyi árut vesz, mint amennyit elad. Ez mindenkinek jó hír. Másrészt az adatok csak az áruk kereskedelmére vonatkoznak, a szolgáltatások exportja és importja terén Amerika teljesítménye még mindig kétszerese Kínáénak. Harmadszor: míg az Egyesült Államok exportját a magas hozzáadott értékű, innováción alapuló, márkás termékek jelentik, a kínai áruk többségének versenyképességét még mindig az alacsony ár adja.

Mindezeknél fontosabb, hogy növekvő kereskedelme révén Kína egyre jobban integrálódik a világgazdaságba. Ez azt is jelenti, hogy egyre inkább függ a külvilágtól, így egyre inkább érdeke, hogy rendezett kapcsolatokat tartson fenn mindenkivel. A következő évtizedek legfontosabb világpolitikai kérdése az lesz, hogy a növekvő súlyú Kína és a csökkenő befolyású Amerika miként kezeli ezt az erőeltolódást. A történelem azt mutatja, hogy a régi nagyhatalmak nem szokták szeretni egy-egy új birodalom felemelkedését, ez pedig könnyen súlyos bonyodalmakhoz vezethet. Az viszont, hogy Kína gazdaságában jelentős – és nem csökkenő – súlya van a külkereskedelemnek, visszafogottságra inti Pekinget is és vetélytársait is. Kína függ a neki energiahordozókat, nyersanyagokat, technológiát meg egyebeket szállító exportőröktől is, meg az áruit felvevő külső piacoktól is, szóval gyakorlatilag mindenkitől. De ugyanígy függnek Kínától export- és importpartnerei. Vagyis Peking akarva-akaratlanul a kölcsönös függések olyan bonyolult hálóját alakította ki, amelyekből senki se tudja kivágni magát anélkül, hogy magát is össze ne kaszabolná.”