„Ráadásul Dolan egyáltalán nem hülye, ő is pontosan tudja, hogy ez a helyzet, csak képtelen elismerni, hogy az idő elrobogott az egyháza mellett” – írja a 444 közírója, Erdélyi Péter a New York-i sztárbíborost, Timothy Dolant fikázó cikkében. Nem lennénk most a Vatikán helyében! A szerző annak kapcsán temeti a katolikus egyházat, hogy Dolan az NBCNews Meet the Press című műsorában azon lamentált, miért is nem tudta megakadályozni az egyház, hogy több amerikai tagállamban is bevezessék a melegházasságot.
Írja ezt épp akkor, amikor a horvátok 66 százalékos többséggel szavazták meg a vasárnapi népszavazáson, hogy a horvát alkotmányban a házasság definíciójaként egy férfi és egy nő életszövetsége szerepeljen. Alighanem a horvátok felett is eljárt az idő. A 444 melegügyi referense rögtön, hogy 38 százalékos volt a részvétel a népszavazáson, és így csak 25 százaléknyi horvát támogatta az változtatást – de az amerikai, a melegházasságot támogató döntést hozó népszavazásokról is elmondható, hogy az összes választásra jogosult kisebbsége döntött. De tényleg vége lenne a katolikus egyháznak?
*
Ha nem lenne pofátlanság mise alatt fotózni, már rég csináltam volna egy fotós posztot arról, mennyire dugig van vasárnap este a Margit körúti ferences templom, a pesti jezsuita templom és a budai ciszterci templom egyetemistákkal, akár több turnusban is. Kezdés előtt pár perccel már alig lehet beférni a kapun. Pedig egyik sem kicsi, a cisztereké pedig kifejezetten nagy hodály.
Mint azt a Mandiner is megírta a klerikális elhajlással aligha vádolható New York Times nyomán, az előző ötven év tapasztalata éppenséggel az, hogy a liberálisabb felekezetek, egyházak hosszabb távon hanyatlásra számíthatnak, szemben a konzervatívabbakkal. Azaz kimúlóban van a liberális és valamelyest erősödőben a konzervatív kereszténység. Ennek egyébként vannak vallásgazdaságtani okai is.
A 444 szerzője szerint „cinikusabb hazugság az az állítás, hogy egyesek melegellenesnek próbálják karikírozni az egyházat”, majd több olyan esetet felsorol, amikor a melegházasság elleni lépéseket tett az egyház valamely szervezete, püspöke. És levonja a következtetést: „A katolikus egyház egy homofób intézmény, ehhez nem kell semmilyen karikatúra”.
Ilyenkor szokott kezdődni a fogalmi vita, hogy homofóbia-e a melegházasság ellenzése, tekintve például a katekizmus vonatkozó paragrafusát, amit már elég unott pofával idézünkújfent:
Katekizmus, 2358. pont: Nem elhanyagolható azon férfiak és nők száma, kiknek homoszexuális hajlama nagyon mélyen gyökerezik. E hajlam, mely objektíve rendetlen, többségük számára próbatétet jelent. Tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét. Az ilyen személyek arra hivatottak, hogy valósítsák meg életükben Isten akaratát, és amennyiben keresztények, egyesítsék az Úr keresztáldozatával az állapotukból adódó esetleges nehézségeket.
Erre az a riposzt szokott érkezni, hogy mindez csak írott malaszt. Nyilván nem könnyű melegnek lenni egyházon belül (sem), az viszont biztos, hogy a homoszexuálisok inzultálása bűn egy katolikus számára, Ferenc pápa pedig a család kérdéseivel foglalkozó püspöki szinódus kapcsán épp most méreti fel, milyen problémát jelent mindez a világ plébánosainak, hogy megvitatása után központi segítséget is tudjanak nyújtani a helyzet lelkipásztori kezeléséhez.
Van aztán még egy probléma. Ha nem csak a melegek utálata és gyűlölete homofóbia, hanem a melegházasság kritizálása is, akkor Erdélyinek sem okozhat meglepetést, ha a katolikus egyház kritizálását egyesek keresztényfóbiaként értelmezik, a 444-et pedig keresztényfób portálként könyvelik el.
Ha már címkézés: nem semmi, hogy mi jut eszébe a 444 szerkesztőinek a katolikus egyházról: gyerekmolesztálás, pedofil pap, ostoba homofóbok. A kiemelt címke sem amelegházasság, hanem a GYEREKMOLESZTÁLÁS. A katolikus egyház címke alatt kilenc cikk szerepel, amiből elég sajátos képet alkothat magának az átlagolvasó a katolikusokról.
*
Szokták mondani, hogy a katolikusellenesség a liberálisok antiszemitizmusa, mi azonban összedörzsölt tenyerekkel kigondolt koncepció helyett inkább trehányságot látunk a dolog mögé. Kár, hogy az amerikai főpapról úgy írnak, hogy gombhoz varrják a kabátot: előveszik a nyilatkozatát, ami itthon valószínűleg nem sokakat érdekelne (tekintve a magyarok érdeklődését a külpolitika iránt), belekötnek két ponton, azon álláspontjába, hogy az egyház tanítását nem mutatta be arányosan a média, illetve hogy a média melegellenesnek titulálta az egyházat. Az utóbbi, mint feljebb láttuk, fogalmi kérdés. Az előbbiről annyit, hogy az egyházi vezetők tényleg hajlamosak paranoiásak lenni a médiával szemben, de van rá némi okuk. Mindazonáltal lehet, hogy Dolan téved, túlbecsüli a média hatását, az emberek pedig valószínűleg tényleg ismerik az egyház álláspontját, csak sokan nem értenek vele egyet, de hogy ez miért is lenne hazugság, azt nem tudom (a bizonyítékként linkelt Huffington Post-cikk egy publicisztika). Mindenesetre így már megvan az ürügy, hogy oda lehessen írni a címbe, hogy kiadósat hazudott az amerikai főpap.
Lehetne még elemezni azt is, hogy az emberek mennyire támogatták a melegházasságot a különböző amerikai tagállamokban. A különféle, állandóan nyomatott népszavazások ugyanis rendszerint úgy végződnek akármelyik álláspont győzelmével, hogy nagy többséget egyik fél sem tud szerezni. Azaz a kérdésben az emberek nagyjából fele-fele arányban oszlanak meg. A 14 tagállamból, ahol van melegházasság, pusztán háromban vezették ezt be olyan népszavazással, amely támogatta a melegházasságot (Maine 52,6 százalékkal, az 1,3 millió lakosból valamivel több mint 700 ezren szavaztak; Maryland 52,4 százalékkal, az 5,7 milliós népességből 3,7 millió szavazott; Washington 53,7 százalékkal, a 6,9 milliós lakosságból 3,17 millióan szavaztak). Minnesotában a népszavazás a melegházasság jogi tiltását utasította el. Érdekes, hogy pár évvel korábban Maine állam lakossága még elutasította a melegházasságot. Kaliforniában a bíróság elkaszálta a melegházasság betiltásáért indított népszavazási kezdeményezést, Hawaii-on még egy 1998-as népszavazás felhatalmazta a kormányt, hogy tiltsa meg a melegházasságot, és sorolhatnánk tovább az ellentmondásos példákat. A jellemző az, hogy nem kérdezik meg az embereket.
Ha Erdélyinek volt ideje a pedofilügyekről a Wikipédián tájékozódni, akkor ez ügyben is megérte volna egy klikk a Same-sex marriage in the United States című szócikkre és hivatkozásaira is, például erre. Erről a pusztán az a fontos, hogy két ember szereti-e egymást-dologról már itt megírtuk, mit gondolunk. Talán Erdélyinek sem árt, ha néha rákérdez saját, tudatosítatlan előfeltevéseire.
Világszerte folyamatosan nő a keresztények, azon belül a katolikusok száma is. A katolikus egyház kétezer éve létezik, elég sok mindent túlélt már, és nem a tagjai száma az elsődleges kérdés. A teokrata birodalom Nero, a középkori császárok, a felvilágosult abszolutisták, kommunisták és nácik után alighanem a progresszíveket, a 444-et, Erdélyi Pétert és minket is túl fog élni. 
