Nelson Mandela kiérdemelte a tiszteletet

„A prófétáknak ritkán adatik meg, hogy népükkel együtt jussanak el Kánaánba. Igaz ez a nagy politikai vezetőkre is. Nelson Mandela azok közé a kivételes államférfiak közé tartozott, akik láthatták az új világba átlépni nemzetüket, és arra is hagyott neki elég időt a sors, hogy az új politikai berendezkedés, az egyetemes emberi jogok és a faji egyenlőség eszméjére alapozott dél-afrikai demokrácia születési kínjait, majd mindennapi működésének sikereit és kudarcait is láthassa, segíthessen a fájdalmak, súrlódások, nehézségek enyhítésében. Hazájának valószínűleg soha nem lesz hitelesebb, nagyobb tekintélyű képviselője a nemzetek között.

1960-ban vállalta az életfogytiglani fegyházbüntetést, a Robben sziget börtönében életveszélyes tuberkulózist szerzett, aktív férfikorából 27 évet töltött börtönben, de a cél, az egyenjogú társadalom eszméje bizonyosan megérte ezt az áldozatot. Ahogyan az is bizonyos, hogy nem mindenki lett volna képes azzal az erkölcsi tartással, azzal az igazságba vetett rendíthetetlen hittel kitartani, és később pátoszmentes öniróniával visszaemlékezni azokra az évekre, amelyek kisebb formátumú ember személyiségét egy életre összeroppantották volna.

Már börtönévei alatt az ellenállás szimbóluma lett, de mégis képes volt az apartheid rendszer utolsó fehér vezetőjével, F W de Klerkkel szorosan együttműködni az afrikai kontinens és az egész huszadik század egyik legsikeresebb rendszerváltása érdekében. Ők ketten mindenképpen megérdemelték a Nobel békedíjat 1993-ban. Dél-Afrika megpróbálkozott azzal is, ami más rendszerváltó társadalmakban csak nagyon nehezen, több generáció alatt szokott sikerülni: végigjárni az egyéni sérelmekkel, gyásszal való szembesülés és megbékélés nehéz útját. A Desmond Tutu érsekkel közösen életre hívott »Igazság és Megbékélés Bizottságok« ha nem is hozták el az általános békét Dél-Afrika népének, de a fájdalmas folyamatban közelebb kerültek saját múltjuk és így jövőjük megértéséhez.

Nem minden ellenállóból lesz sikeres politikus; nem minden politikus lesz államférfi is egyben; nem minden államférfi érdemli ki az egész emberiség tiszteletét. Nelson Mandela kiérdemelte. Nyugodjék békében!”