„Friss hír, hogy Európa egyik leginkább jómódú országában Svájcban, ahol a Lidl-alkalmazottak minimálbére egymillió forint körüli, néhány nap alatt több mint százhúszezer aláírás gyűlt össze a feltétel nélküli alapjövedelem ügyében. A sokkal jobb körülmények között élő svájciakban erősebb a szolidaritás, magasabb a társadalmi, immateriális tőke szintje, mint nálunk, magyaroknál. (...)
Emberi aktivitás eredménye a társadalmi egyenlőtlenség. Nem a saját akaratából lett valaki az ókorban rabszolga, a középkorban jobbágy vagy napjainkban hajléktalan. Hayek és Friedman nem dobja szemétdombra Nobel-díjat érő filozófiai és közgazdasági tudását, amikor támogatólag nyilatkozik a feltétel nélküli alapjövedelemről (FNA). Nem tesznek egyebet, mint más, új szempontok alapján vizsgálják a társadalmi igazságosság, a javak elosztása és a mélyszegénység kérdését. Ha nem ezt tennék, ha a ma uralkodó közfelfogás alapján kutatnának, valószínű, hogy elutasító álláspontra jutottak volna. Ugyanis a hivatalos, aktuális közfelfogás általában a kor társadalmi és gazdasági folyamatait, ezek erkölcsi alapjait szokta volt igazolni. Ebbe a rendszerbe az FNA valóban nem fér bele, az eredmény csak a cáfolat lehet.
Pedig a szabadság, egyenlőség, testvériség alapvetéséből, a keresztényi felebaráti szeretetből nem következik a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenség olyan mértéke, ahol az éh- és fagyhalál, a tömeges hajléktalanság a korlátlan fogyasztással és felhalmozással egyszerre van jelen. És ezekből nem következik az a lázárjánosi állítás sem, hogy akinek semmije sincs, az annyit is ér. (...)
Végezetül néhány megjegyzés az FNA bevezetésének költségeiről. A költségvetési források átcsoportosítása, az elosztó rendszerek fenntartási és működési költségeinek megtakarítása messze fedezné az FNA kiadásait még akkor is, ha az havonta személyenként negyvenezer forintot tenne ki. Ennek éves költségvetési kiadása négyezer-nyolcszáz milliárdot jelentene. A mélyszegénység, a hajléktalanság eltüntetésének, a társadalmi igazságosság érvényesülésének áraként – a stadionépítések, a Mol- és E.ON-részvények, a közműszolgáltatók visszavásárlásához viszonyítva – bagatell összeg. Megérné kipróbálni.”