„Alföldi nem csak az István, a királyt gyalázta meg, mint színművet, hanem az egész magyarságot és történelmünket azzal, ahogyan ábrázolta a magyarokat. A jövő felnövekvő nemzedéke kivel fog azonosulni? A drogos, punk Koppánnyal, vagy a »náci« tisztekkel magyarokat kivégző Istvánnal? Én remélem, hogy egyikkel se, de az Alföldi-félék nagyon is tudják, hogy a fiatalok fogékonyak. Fogékonyak a mocsokra is, ha a felnőttek ezt a példát állítják eléjük. Nem tudom elképzelni, hogy mi megy végben azoknak az agyában, akik magyar létükre ezt az embert védik.
Én nem az ember ellen tiltakozom, hanem a jelenség ellen, ami mögötte van. Az ellen, hogy ehhez Szörényitől kezdve Varga Miklóson át Nagy Feróig fájóan sokan asszisztáltak. Nem ordibálni kell, de fel kell emelnünk a hangunkat. Nem »buzizsidózni« kell, de éreztetnünk kell, hogy nem feltétlenül jó az, hogy egy mindenhol a férfi nemi szervet vizionáló rendezőre bízzák egy szinte szakrális jelentőségű rockoperát.
Mocskolódva nem lehet tiltakozni a mocsok ellen. Meg kell mutatnunk, hogy mi, a nemzeti oldalon tudunk méltósággal erkölcsi példát mutatva tiltakozni, bojkottálni, kulturáltan véleményt nyilvánítani. Nemtetszésünket nem egy ember identitása vagy ízléstelensége miatt kell kifejeznünk, hanem, mert megálljt kell parancsolnunk hazánk teljes elzüllesztése ellen, és fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy ehhez a nemzeti oldalon is elismert művészek asszisztálnak.”