A nagy autonómia-vita I.: Erdélyi magyarság nem egyenlő Székelyföld

„Románia, és azon belül ma Erdély semmi egyebet sem tesz, mint amit más országokban tesznek az embernek: megpróbál boldogulni. A román ember és a magyar ember is megszenvedte a posztkommunista időszakot, a vadprivatizációt, a munkahelyek elvesztését stb. Az elmúlt két évtized alatt Románia is és Erdély is alaposan átalakult. Fejlődés és a globalizáció szennyének beáramlása egyformán jellemzi szűkebb hazánkat, így aztán úgy a románság, mint a magyarság részéről a nemzetiségi kérdés mint ellentét súlyát vesztette. Szögezzük le: jól is van ez így.

Tény azonban, hogy a folyamat, ha nem is visszafordítható, de egyelőre még könnyen megzavarható. Mondanom sem kell, hogy a politikai érdekek mentén. Amióta Victor Ponta lett a kormányfő, valóban romlani látszik a helyzet. Ugyanakkor ez még messze van attól a békétlen, sőt, igazából már polgárháborús hangulattól, ami az 1990-es esztendőt jellemezte.

Valóban »üldözik a székely zászlót« – bár ennek sokkal inkább van egy központi hatalom vs. önkormányzatok harci jellege –, de közel sem »a románok«. Sőt, neves kolozsvári rockzenekarok tiltakoztak a Facebook-on a székely zászlós cirkusz idején, hagyják már abba, hisz mindenki olyan zászlót aggat ki, amilyent akar. Tény, a magyarországi radikális oldal nem a disztingvált gondolkodásmódjáról híres. »A románok« üldözik a székely zászlót, mondják, de ugyanakkor vérig sértődnek, ha valaki azt állítaná, »a magyarok szeretik kilőni egymás szemét«.”