Példabeszéd

„1949 őszén, a fakultatív hitoktatás első évében az általános iskolások 93 százalékát íratták be hittanra. Kiderült hát, hogy a hittant fakultatív alapon visszaszorítani nem lehet. Válaszként már 1949 végén hatalmas és brutális hittanellenes »lemorzsolási« kampány kezdődött.

Tömegével vitettek el vallásoktatásért szót emelő szülőket az ávóval igazgatók, akik maguk is állásvesztésre, megtorlásra számíthattak, ha nem teljesítették a lemorzsolási elvárásokat. Már az is főbenjáró bűn volt, ha a hitoktató a hittanra emlékeztette a beíratott gyerekeket, hát még, ha össze is szedte őket! Akiről kiderült, hogy cukorkával jutalmazza hittanon a jól válaszoló kisiskolásokat, az már nagy cikket érdemelt a kommunista sajtóban a gyerekeket megrontó cukrosbácsiként.

Rengeteg hitoktatót, papot internáltak, börtönöztek be, távolítottak el kizárólag azért, mert próbálták tenni a dolgukat. A kántor-tanítókat is kirúgták az iskolákból, ha nem mondtak le »önként« a kántorságról. Tanulság: ennyit ér a demokratikus elvekre és példákra való önmagában helyes hivatkozás, ha az a totalitárius hatalmi építkezés taktikai eleme. Ha együtt jár, miként járt nálunk 1945 óta, a világnézeti ellenfelek brutális gyalázásával, létjoguk tagadásával, nyilvánosságuk megfojtásával, szervezeteik szétzúzásával, koncepciós perekkel. És a hivatkozott európai példáknak értelmet adó rendszer tagadásával.”