Baráti autodafé

„Mint az Állatfarmban: négy láb jó, két láb rossz. Magyarország két lábon áll, és nem megy le kutyába, sem disznóba, de hát ez nem jó. Minek is ember módra két lábon állni a valóság talaján? Négy lábra kell ereszkedni, mert az jó. Kinek jó? Nekünk, magyaroknak biztosan nem, mert gyámság alá akarnak helyezni minket. Azt szeretné az európai baloldal, hogy a handabandázó Cohn-Benditekre, a cinikus-céltudatos Viviane Redingekre, a megszállott agitátorként viselkedő Verhofstadtokra függesszük áhítatos tekintetünket, és az országunkat a gödörből mégiscsak kirángató kormányt, a miniszterelnököt, családfelfogásunkat, keresztény gyökereinket tagadjuk meg, és ha tizenkilencszer írnak rólunk ostobaságokat egy jelentésben, akkor azt tizenkilencszer cáfoljuk meg. (Sajnos, ezt nem én találtam ki, ezt egy hazánkat támadó EP-képviselő szó szerint így javasolta. S még csak észre sem vette, abszurd követelése ellentmond a józan észnek, az egyenlő jogok elvének és a demokratikus vita szabályainak egyaránt.)

De ki a vesztes? Mi magyarok azok vagyunk, mert a baloldali többségű Európai Parlament döntése nyomán tegnap elfogadták az elfogult és tárgyi tévedésektől hemzsegő Tavares-jelentést Magyarországról. Akkor hát ki győzött Strasbourgban? Az európai baloldal? Látszólag.

Lehet, hogy ma még vereségnek érzékeljük a letromfolás és az igazságtalanság okozta sebeket hazánk testén. Egy idő múlva azonban – néhány hónap? néhány év múlva? – világos lesz, hogy az Európai Parlament július 2-i plenáris ülése valójában nem is Magyarországról szólt. Hogy nem »magyar ügy« volt itt, hanem »magyar ürügy«. S tegnap a Tavares-jelentés jóváhagyásával egyetemben az Európai Unió saját erőtlenségéről, úttévesztéséről adta ki önként a látleletet.”