„A magyar »progresszívek« most óriási potenciált látnak a meleg büszkeségnek hívott szexuális türelmetlenségben. Nem meggyőzni akarják a többségi társadalmat, hanem legyűrni. Az állandó felforgatás, átalakítgatás régi haladó baloldali hagyomány, amely mindent rombol, de annál kevesebbet nyújt. A cél most is az: nem megérteni akarják Magyarországot, hanem átalakítani, még hozzá azonnal, saját képükre.
Most épp a meleg »egyenjogúság« a divat, a progresszió, a haladás, hát ezt kell mantrázni éjjel-nappal, mindegy honnan jön, sulykolni kell, akár éjjel-nappal, mindegy, mi a hatása, vagy a következménye. Kit érdekel, hogy válságban van a magyar társadalom, a család? Nosza, tegyünk még rá egy lapáttal, romboljuk le azt is, amit eddig nem sikerült.
A magyar társadalmat nem érinti meg és/vagy nem érdekli e téma, bármennyire is örömködnek, »hogy áttörtük a falakat«, hogy a »közhangulat egyre inkább tarthatatlannak találja a szegregált elkordonozottságot«, hogy »soha ennyien még nem voltunk« stb. stb.
Nem törtétek át falakat, ellenkezőleg: ti magatok építgetitek lankadatlanul őket. Totális elfogadást, teljes toleranciát vártok el, de ti magatok vagytok képtelenek elfogadni, hogy a magyar társadalom heteroszexuális, sőt, a homoszexuálisok többsége sem vevő rátok.”