Kapitány, kapitányom!

„Az, hogy Szanyi kapitány épületes interpellációját letiltja a házelnök, semmivel sem magyarázható. Sőt, a táblalengetés elleni érveket is megsemmisíti. Ha ugyanis a képviselő nem mondhatja el, hogy »loptok, csaltok, hazudtok«, kénytelen táblán lengetni az üzenetet. Más lenne persze a helyzet, ha Szanyi interpellációja trágárságot, obszcén kifejezéseket tartalmazott volna. Nem tartalmazott – bárki elolvashatja. Némethné miniszternek szánt kérdéseivel trafikügyben gyepálta volna az ülésteremben a Fideszt.

Abban az ügyben, amely önmagában is bőven elég kínos, s ha a mutyizós részeket félretesszük, akkor is a »nem volt probléma, de megoldották, ezáltal lett probléma, amelyet most nem tudnak megoldani«-típusú, médiatörvénnyel kezdődött kormányzati intézkedéssorozat újabb gyöngyszemét csodálhatjuk benne. (Most már éppen fagyit is lehetne árulni a – Teremtőm, segíts! – »Nemzeti Dohányboltra« keresztelt trafikokban. Az eredeti cél ugye az volt, hogy ott csak dohány, semmi olyan, amit kiskorúak is fogyasztanak...) (...)

A lényeg, hogy ha Szanyi kapitány tiszteletlenül, akár tahó módon kíván megszólalni, ahhoz joga van. A házelnöknek pedig – aki maga is örömmel idiótázza le olykor a gyakran egyébként valóban az agybaj jeleit mutató brüsszelitákat – nem dolga, hogy ezt megakadályozza. Elég nagy a kormánypárti frakció, a miniszter is kikérheti magának a vádakat, viccesen elütheti őket, esetleg verbálisan beledöngölheti a földbe Szanyi kapitányt...”