„-Nem könnyű, nem könnyű - szívott egy utolsót mahorkájából a vak komondor, majd szórakozottan elnyomta a csikket egy zsírkeverő lapáton.
-Az egész úgy volt - folytatta kérdés nélkül -, hogy jöttem haza a lagziból. Mit mondjak, olyan állapotban voltam, mint egy lakodalmas kutya. És ekkor - de hát az vesse rám az első követ, aki még sosem volt trafikosztó párttaggyűlésen, keresztülestem a Terin. Nagyon megütöttem magam, a fejem is bevertem. Annyira, hogy most nem is emlékszem pontosan, felmásztam-e a vetőgépre vagy sem, álmodtam a 250 zúzát vagy tényleg annyit kellett megennem? Nem is rémlik? Teljesen össze vagyok zavarodva. Azt sem tudom egészen felidézni, hogy valóban elígértük volna a sarki boltot a Szabi gyereknek? Végülis jó elvtárs, megérdemli.”