„Ferenc pápa a névválasztásától kezdve folyamatosan meglepetéseket okoz: nem hordja a pápai aranykeresztet és a piros pápai cipőt, ahogy megtagadja a pápai tisztség megannyi más külsőségét is. A bíborosokkal együtt buszozik, néha pedig elvegyül a tömegben, hol beül a vatikáni dolgozók miséjén az utolsó padba, hol pedig egy börtön kápolnájába. Sokaknak talán meglepő, a tradicionálisabb katolikusoknak pedig egyenesen visszatetsző lehet, ahogyan Ferenc pápa az egyik oldalon nem tart be bizonyos pápai szokásokat, a másikon pedig erőteljes »politikus« beszédekkel áll ki a szegények és az elesettek mellett vagy éppen a korrupció ellen.
Pedig egyszerűen arról van szó, hogy Ferenc pápával a Vatikán iránytűje is máshová állt be. Eddig azt szokhattuk meg, hogy a pápa mindig elsősorban a katolikus világ bölcsőjének, a fejlett nyugati világnak a problémáival foglalkozott. Amikor a pápák beszéltek, mondanivalójuk leginkább nekünk szólt, nem pedig egy átlagos afrikai vagy latin-amerikai kereszténynek.
Ennek most vége. És teljes joggal.”