Egyetemes hülyeség

„Ma már minden egyszerű ember tudja Magyarországon, hogy a nemzeti együttműködés rendszere azt jelenti: minél inkább együttműködsz, annál több pénzt veszítesz. Így hálálják meg. Csendben tűrsz? Növelik a sarcod. Leülsz velük egyeztetni? Megduplázzák a sarcod. Hajlandó vagy elvtelen kompromisszumokra a megegyezés érdekében? Még meg is aláznak. 

Ezt mindenki látja. Kivéve az okosok, akik ezért kapják a fizetésüket. Mint például a gyógyszergyártók, az energetikai vállalatok, valamint a távközlési cégek irányítói. Vagy a hallgatói érdekképviseltek és a pedagógus szakszervezetek tárgyalói. Vagy a bankok zseniális vezetői. Utóbbiak mentek a legmesszebb az együttműködésben. Ezért őket is szívatták meg a legjobban. Eddig.

Mert most a tudomány jön, és van-e annál nagyobb öröm, mint amikor az ember azokat verheti át, akik az eszükre büszkék? Az ELTE vezetését máris elbódította a pávatánc, bejött húszadszorra is. Ha mindenki hülye, minek változtatni a taktikán? Még szórványos ellenállás sem várható. »Nem jó a megszorítás, de megoldjuk. Sajnáljuk, hogy el kell küldenünk tanárokat, de az oktatás színvonala nem fog csökkeni. Alkalmazkodunk a helyzethez, a hallgatókat nem éri kár. Volt már ilyen máskor is.« – nagyjából ez az egyetem álláspontja. 

Ez olyan, mint dugj meg feliratú pólóval bemenni a kiéhezett idegenlégiósok közé. 

Ebből a kincstári szövegből ugyanis a kormány csak annyit ért, hogy nincs nagy dráma, tekerhet néhányat a présen. Fog is. Még azt sem kell hallgatnia közben, hogy ezzel tönkreteszi az ELTE-t. Sőt.”