Óva intjük Kanadát

„Ámde bízni nem nagyon van kiben-miben a mainstream erők között. Ami pedig a Magyar Hírlap pogromcikke után helyreállt jobboldali egységet illeti, azt kell hinnünk, hogy Magyarországon immár senki sincs biztonságban – nem az amúgy folyamatosan csökkenő, enyhülő erőszakos bűnözés miatt, hanem amiatt, hogy egész népcsoportok dehumanizálása lehetségessé vált. Az antifasiszták és antirasszisták új besorolása – »a gyilkosok pártján állnak«, mert a romákat, értelemszerűen nem a késelő romákat védik – olyan kontextusokban is fontossá válhatik, ahol szó sincs a társadalmilag és kulturálisan összeomlott, összerogyott magyar vidéken előforduló anómiáról (ne tessék itt »anomáliát« olvasni, az anómia szó jelentése más). De ez mind semmi.

Tudomásul kell venni, hogy itt nem egyik-másik kormány vagy politikai szervezet a »hibás« (ami persze nem menti föl őket a felelősség alól; és a rasszizmussal játszadozó hatalmasokkal ebben a kérdésben nem kell dialogizálni, akkor se, ha e tekintetben mögöttük áll egyelőre a megtévesztett, félrevezetett többség), hanem az egész rendszer. Nagyon fontos az illúziók között leszámolnunk »a Nyugathoz« fűződőkkel, ahonnan a fajgyűlölet és fajüldözés kiindult (a gyarmatosítás korszakában), s ahol ma is vígan működik, és a rendszer működésének az egyik garanciája. Be kell látnunk, hogy – bármilyen abszurd ez históriailag – Izrael se mentes a fasizálódás veszedelmeitől (lásd Langer Ármin kiváló tanulmányát és vallomását a Kettős Mérce blogon), aminek meg kell változtatnia végre az antiszemitizmus elleni elengedhetetlen küzdelemnek az egész karakterét. Be kell látnunk végül, hogy a »baloldali« címke se jelent védőoltást a sovinizmussal, etnicizmussal, rasszizmussal szemben.

Még az észak-amerikai liberális konszenzus is kevés ahhoz, hogy a világ egyik legélhetőbb országának, Kanadának a kormánya ne viselkedjék otromba módon valamely üldözött kisebbséggel, szegény országban. A miskolci plakátok bárgyú arroganciája, csendőri fölényeskedése, a magyarországi – fehér és roma – közönség mély megvetéséről tanúskodó bürokrata pöffeszkedése bárkit kigyógyíthat a pozitív »kulturalista« előítéletekből.”