Búcsú a jogállamtól

„Ezen intézkedések mindegyike, de legalábbis a többsége, formális értelemben támadhatatlan, hiszen a kormány, illetve a parlamenti többség az alkotmányban előírt utat betartva hozott sarkalatos törvényt, egyszerű törvényt vagy kormányrendeletet, mikor melyikre volt szükség. Ám eközben éppen annak a nagybetűs törvénynek a szellemét sértették meg, amely a demokratikus társadalmak alapját jelenti, és amit összességében jogállamiságnak nevezünk. Nem csak arról van szó, hogy az ilyen törvény létrehozza azokat az intézményeket, amelyek meggátolják a hatalom önkényes gyakorlását, ugyanennyire fontos az is, hogy a hatalom birtokosai képesek legyenek az önkorlátozásra, azaz ne tegyenek olyat, ami a törvény szellemével ellentétes, még akkor sem, ha az intézményi korlátok – történetesen a kétharmad okán – nem működnek.

Ezt jelenti, jelentené a jog uralma (rule of law). A fenti esetek és még sok más, amelyeket a hely hiánya nem enged felsorolni, azonban nem a jog uralmára példák, hanem éppen ellenkezőleg, a joggal mint eszközzel történő visszaélésre (rule by law).

A mostani kormányban sok a jogász, ideértve magát a kormányfőt is. Nem lehet kétséges, hogy egyetemi éveik alatt tanulták, némelyek utána még oktatták is a jogállamiság lényegét, a rule of law és a rule by law közötti különbséget. Ismerik is, tudják is, de ez nem jelent sokat, legfeljebb csak annyit, hogy esetenként ügyesebb konstrukciókat eszelnek ki, rafináltabban bujkálnak a paragrafusok között.”