Jól teszi a Jobbik?

„Könnyű belátni: azon felül, hogy az antiszemita megnyilvánulások Gyöngyösi és a Jobbik identitásából, világlátásából adódnak, fontos szempont maga a felhajtás is, amit azok kiváltanak: hétfő óta ezzel vannak tele a címlapok, a televíziós híradások, vitaműsorok, és nem mellesleg ezzel van elfoglalva a többi politikai szereplő is. Természetesen az, hogy mindenki a Jobbikról beszél, még önmagában nem taktikai előny a pártnak, főként akkor nem, ha gyakorlatilag csak a kritikák özönlenek rájuk. Ehhez még valamire szükségük van: arra, hogy legyen egy olyan választói szegmens, amelyik hasonlóan vélekedik.

Ha idáig eljutottunk, akkor már csak az a kérdés, hogy valóban létezik–e ez a szegmens, illetve abban milyen és mekkora potenciál rejlik. A Jobbik szavazói bázisáról elterjedt az a vélekedés, hogy leszakadt, szociális populizmusra vevő, cigánygyűlölő rétegekből tevődik össze, azonban ez nem egészen helytálló. A nemzeti radikális párt szavazói között ugyanis felülreprezentáltak a fiatal, relatíve jól iskolázott, középosztálybeli szavazók, akik valóban vevők a cigányellenes, illetve (másodsorban) az antiszemita szólamokra. Gyöngyösi megnyilvánulása egy ezen réteg felé tett lépésként is értékelhető, ami azt jelenti, hogy a radikális párt ezt a kört igyekszik felrázni, ebben a körben próbál erősíteni.”