Uniós meccsek

„Most annyi történt csupán, hogy nem sikerült áthidalni azt a szakadékot, amely a kiadások drasztikus visszanyesését hajlíthatatlanul követelők – elsősorban az északiak által megerősített britek – és az ennél kompromisszumkészebb tagországok között keletkezett. Amikor Angela Merkel német kancellár a tegnapi ülésre menet azt mondta, hogy nem lenne drámai, ha újabb csúcsot kellene tartani, akkor már látni lehetett, az álláspontok túl távoliak a gyors megegyezéshez. Miután pénzről, támogatásokról volt szó, az államvezetők tisztában voltak döntéseik súlyával. Felmérések szerint nincs olyan európai ország, ahol ne a pénz, azaz az anyagi helyzet határozná meg a választók szavazási hajlandóságát a soron következő megméretésen. Azt a kormányt, amely nem hozott a voksolni készülő polgárnak jobb életminőséget, vagy éppenséggel rontott életszínvonalán, el kell zavarni. Lehet ugyan megsértődni a választóra, de ettől még marad az egyszerű, viszont világos helyzetkép. Ezzel tisztában van Németországtól kezdve Olaszországon át egészen Bulgáriáig minden uniós tagállam vezetője. Így aztán tehettek-e volna mást Brüsszelben, mint hogy a végsőkig kitartanak országuk és egyben jövendő szavazóik érdekei mellett?”