Stratégia? Hatalomtechnika?

„Az összefogás láthatóan döcögősen halad, de ez nem lehet ok arra, hogy megpróbáljuk nem létezőnek tekinteni a mai politikai térképen jól látható formációkat. A Demokratikus Koalíciót például szintén érinti, hogy az LMP kongresszusi határozatban rögzítette, nem működik együtt sem az MSZP-vel, sem a DK-val. Mindez azonban nem jelentheti azt, hogy az LMP politikája, társadalmi hálója, szakpolitikai gondolkodása egy pillanatig is lenéző elhallgatás tárgya lehet. Az MSZP-s stratégiai dokumentum szerint szükséges egy »…„Másik Magyarország” civil vagy érdek-képviseleti szervezet vagy szervezeti szövetség létrehozása, ami a választások előtt együttműködési szándékáról biztosítja a szocialistákat«. Ez nem más, mint egy álcivil társadalom létrehozása, úgy is mondhatnám, a civilek »gyarmatosítása«. A civil társadalmat nem a politikai osztály építi, hanem az magától »születik meg«, reflektálva az előbbi tevékenységére, a közéleti és társadalmi problémákra. Az új, önszerveződő civil mozgalmakra nem rátelepülni kell, hanem helyet kell adni nekik is az Orbán-kormány leváltásában.

Az MSZP elnöke egy interjúban azt állította, hogy jobban kell politizálni az emberek érdekében, azonban a nyilvánosságra került stratégiai dokumentuma nem erről szól, hanem inkább egy hatalomtechnikai forgatókönyvet vázol fel Orbán leváltására, lehetőleg egyedül. Persze minden ellenzéki párt dolgozik a saját programján (a DK 12 hónapnyi munka után januárban hivatalosan el is fogadja a sajátját), de nehéz a programok versenyén alapuló választási kampányról hitelesen beszélni úgy, hogy a közben a háttérben vegytiszta hatalmi logika diktál. Pedig megtanulhattuk már: a politikát és a politikust a vízió, a programadás, a remény legitimálja – ahogyan a dokumentum csak címében, de nem szellemiségében fogalmaz. A stratégiainak szánt dokumentumból viszont csak a már ismert orbáni erőpolitika köszön vissza és az a fideszes stratégia, amely a politikát puszta kommunikációs ügyeskedésnek tekinti.”