Itt vannak a számok: így működik a rezsicsökkentés
Bár a rendszert több kritika éri, a számok nem hazudnak,: az áram- és a gázrezsi egy friss felmérés szerint is Magyarországon a legalacsonyabb az Európai Unión belül.
Van a szabályozásnak egy olyan betegsége, amit kuruc.info-paradoxonnak neveztem el.
„Van a szabályozásnak egy olyan betegsége, amit kuruc.info-paradoxonnak neveztem el. A szabályozó teljesen rákattan egy olyan problémára, amit nyilvánvalóan nem tud megoldani, viszont ehhez olyan eszközöket talál ki, amik az egyébként tisztességes szolgáltatók számára lehetetlenné teszik a normális működést. A médiatörvények nemzetközi vitájában kormányzati oldalról rendszeresen hivatkoztak a rasszista, anitszemita, gyűlölködő tartalmak elleni harcra. Amit a büntetőjogi eszközökkel a rendőrségnek nem sikerült elérnie, azt majd biztos megoldja médiahatóság médiajogi eszközökkel. Hát nem: kuruc.info volt, van és lesz. A legtöbb, amit tehetünk, hogy megtanulunk együtt élni vele, ami jelentheti azt is, hogy az életben soha nem kattintunk rá. Mellesleg az atlatszo.hu többet ért el az ügyben, mint a teljes magyar államapparátus. Viszont a kuruc.info-ra hivatkozással az online és a nyomtatott sajtótermékekre is sikerült kiterjeszteni a médiajogi szankciókat. Itt is jeleznénk továbbá, hogy a Médiatanácsnak minden eszköze megvan ahhoz, hogy átfogó vizsgálatokat indítson a nyilvánosságban megjelenő gyűlölködő, kirekesztő közlésekkel kapcsolatban.
Pontosan ugyanez fog történni az internetes gyermekvédelem eredményeként is. Azok a jogszerűen működő szolgáltatók, akik nem titkolják el a kilétüket és a szervereik helyét, most sem tesznek a nyitóoldalra pornófilmeket. Akik pedig tesznek, azok a jövőben sem fognak foglalkozni a szabályozással. A hagyományos jogi megoldások nem alkalmazhatók olyan szereplőkkel szemben, akik a hagyományos jogi fogalmak szerint nem azonosíthatók, gyakorlatilag a jog számára nem is léteznek. A normálisan működő tartalomszolgáltatók viszont megint rosszul járnak, újabb fenyegetettség, újabb költséges beruházások, a szabályozóval folytatott újabb alkudozások várnak rájuk.
Van ennek az ötletnek további súlyos kockázata is. Talán éppen annyit tanult meg a szabályozó az eddigi kísérletek kudarcaiból, hogy az internetet hatékonyan csak azoknak a szolgáltatóknak a bevonásával lehet szabályozni, akik az infrastruktúrát adják, akik eljuttatják a biteket az egyik felhasználótól a másikig. E szolgáltatók ma már rendelkeznek azzal a technikai képességgel, hogy minden továbbított adatcsomagot ellenőrizzenek. Ez egyúttal minden korábbinál kiterjedtebb szabályozási lehetőséget is jelent. Meg azt is, hogy ha a szabályozó él e lehetőséggel, akkor az internet már soha nem lesz az, ami előtte volt. A gyermekekre ártalmas vagy éppen a rasszista tartalmak után jöhetnek a szerzői jogilag védett tartalmak, és csak egy lépés választ el attól, hogy a NER kényes ízlésének nem megfelelő minden adatcsomag felszívódjon. Persze ebben a sötét vízióban én sem hiszek, de azt szeretném jelezni, hogy a kapu, amit kinyitni készülünk, veszélyes helyekre visz.”