„Legtöbben azt róják fel neki, hogy hazugsággal került kormányra: lényegesen nagyobbnak mutatta a gazdasági mozgásteret, mint amekkora az valójában volt, és azt ígérte, hogy megszorítások nélkül tudja új fejlődési pályára állítani az országot. Legnagyobb hibája azonban az, hogy ideológiai alapon mesterséges törésvonalakat hozott létre és mélyített el a társadalomban, lehetetlenné téve a közös célok megtalálását, a konszenzust és a kooperációt. (...)
A hatalommegszerzésében tehetséges, a kormányzásban viszont kevéssé: kormányfői működése során az ország problémái nem enyhülnek, hanem inkább eszkalálódnak, a társadalmi feszültségek növekednek, és egy szűk, a kormányzathoz közel álló csoportot leszámítva a legtöbben azt érzékelik, hogy romlik a helyzetük.
Kedves olvasó! Ha ön úgy véli, hogy a fentiek leginkább Gyurcsány Ferencről szólhatnak, szavazzon bátran 2014-ben is a Fideszre. Amennyiben Orbán Viktort ismerte föl a jellemzésben, akkor szíve valószínűleg politikai értelemben is a baloldalon dobog. Ha netán úgy látja, hogy a leírás többé-kevésbé mindkettőjükre ráillik, akkor megnyugtatásként közöljük: a potenciális választók negyven százaléka hasonló dilemmákkal birkózik.”