„Matolcsy György, drága miniszterem az Úrban! Mióta jobb agyféltekéd vegetatív funkciói irányítják a magyar gazdaságot, csaknem 12 százalékra nőtt a munkanélküliség – nem az »emberek« miatt, van ám ez, György, hanem temiattad. A dolog épp fordítva van, mint gondolod. Nem azért alacsony a foglalkoztatás, mert nincs elég dolgozni vágyó ember, hanem azért, mert nincs elegendő munkahely, vágod? Ugyanis a gazdaság élénkülése, amiről sámáni révületben hablatyolsz, valójában csökkenés és megfulladás. Konkrétan, az »emberek« nagy részének egyszerűen nincsen pénze és retteg a végrehajtástól meg a kilakoltatástól, másik nagy része meg nem mer értékteremtő beruházásokba fogni a megtakarításaiból, tudod? Ezért nem építkeznek, nem vállalkoznak, nem vásárolnak, nem nyaralnak, aminek következtében ezrével mennek tönkre és teszik utcára az embereiket a kkv-k, amik pedig még mindig több mint hetven százalékát biztosítanák a hazai munkahelyeknek, érted? És ha ugyanazt a neoliberális haverkapitalizmust műveled, mint becs- és dicstelen elődeid, csak épp megspékeled agresszív protekcionista hazugságokkal, s ha további adókat vetsz ki a lakosságra, ha olyan hatóságokat üzemeltetsz, ami a tenni akarókat akadályozza, ha agyonszabályozod a gazdaságot, akkor tudod-e, György, mi fog itt folyni acél helyett?
Amúgy pedig visszautasítom minden állástalan értelmiségi, valamint magabíró, kezét használni tudó magyar ember nevében, hogy Te, Miniszter Úr, aki adóforintokkal kitömött klasszikus ingyenélő vagy, úgy merészelj tenni és kommunikálni, mintha az állástalanok henye disznók lennének. Ne ösztönözz senkit munkára, György, láss inkább hozzá magad. Józanodj ki, valld be az igazat, nézz körül, aztán igyekezz olyan helyzetbe hozni a magyar gazdaságot – teret engedve az emberek tenni akarásának – hogy egyre több megfelelő minőségű munkahely keletkezzen. Ha nem vagy erre képes, akkor a munkáltatóid, vagyis a magyar állampolgárok nevében tisztelettel kérlek, add már be a felmondásodat. Aztán támolyogj el valami romkocsmába, és a tündérálmaidat meséld el a csaposnak, hadd röhögjön.”