Miért éppen Mesterházy?

„Persze, tudjuk, a Medián »afféle« társaság, ahol szívesen görbítik úgy a diagramot, hogy egy-két pontocskával közelebb kerüljön a »gonosz« kormány bukása. És azt is tudjuk, hogy vannak »efféle« közvélemény-kutatók is, ahol a legfrissebb adatok szerint »magabiztos fölényben van a Fidesz«. Ám azt is tudjuk, ha az identitástudat ide-oda görbíti is a mércét, egy-két százalékpontnál nagyobb differenciát sehol sem engednek meg maguknak. Következésképpen a mi ex-Zorrónk, ez a nemrég még lesajnált Mesterházy Attila, aki a balliberális világ legszebb napjaiban is csak Gyurcsány Ferenc szárnysegédjeként »zuschlagolhatott« (ami a sors fintoraként magyarra fordítva amúgy valamiféle extra pótdíjat, vámot jelent, hovatovább annak szedését), nos ez a sápadt arcú Mesterházy, akire sosem süt a nap, most ott feszít valahol az élmezőnyben, a választók szívének a csücskében.

Mintha nem hánytunk volna elég epét Ron Werbertől, aki a saját bevallása szerint szent missziótól hajtva adott nyilvánvaló hazugságokat (köteles beszéd és a 23 millió román) Kovács László, Lendvai Ildikó és Medgyessy Péter szájába. Mintha nem lennénk túl 2004. december 5-én, amikor (kétszázötvenezer megadott magyar állampolgárság után bátran kimondhatjuk) bizonyíthatóan hazug kampánnyal uszítottak magyart magyar ellen. Mintha végül is nem tudódott volna ki, hogy százkilencven MSZP-s képviselő 2006 tavaszán cinkosan, sunyulva, egyetlen szót sem elkotyogva, szemrebbenés nélkül végighallgatta, hogy »végighazudták az elmúlt másfél-két évet«. Mintha nem folyt volna a vér azon az őszön a pesti aszfalton.

Mintha nem lepleződtek volna le azok a köztörvényes lopások, amelyeket ifjúsági államtitkárként Mesterházy Attilának is kötelessége lett volna megakadályozni vagy legalább észlelni.”