Közvetíteni a kegyelmet

2012. június 27. 10:15

Szüleim elsős koromban lelkiismeretesen beírattak az iskolai hitoktatásra. A két párhuzamos osztályból egy tantermet megtöltöttünk az első órán. Pár hét múlva elvitték a papot.

2012. június 27. 10:15
Erdő Péter
Magyar Kurír

Az ötvenes években volt gyerek. Akkor egy katolikus családnak nem volt könnyű megélnie a hitét. Milyen élményeket őriz ebből a korszakból?

– Nagyon sok szép emlékem van. Nagy biztonságot adott szüleink, nagyszüleink óvó szeretete. Ahívő családok az ötvenes években is szépen meg tudták élni a hitüket. Szüleimnek egyébként sem volt már sok vesztenivalójuk akkor: nem titkolták vallásosságukat, s a következményeit már bőven viselték. Jogi végzettségű édesapám, aki politikával nemigen foglalkozott, egy pillanatig sem dolgozhatott tanult szakmájában. Ahogy édesanyám sem. Őt elbocsátották az állásából, mondván: egy kereső már úgyis van a családban. Tudták róluk, hogy vallásos emberek.

Szülei komoly katolikus nevelésben részesítették Önöket…

– Persze. Az esti közös imádság elmaradhatatlan volt. Ugyanígy életünk fontos és szép része volt az ünnepekre való készülődés is. Például advent minden szombatján meggyújtottunk a koszorún egy-egy gyertyát. Közben énekeltünk, részleteket olvastunk fel a Szentírásból, beszélgettünk arról, hogy mi, gyerekek mit készítettünk a kis Jézusnak. Az egyik évben jó cselekedetekből szőnyeget szőttünk a jászlához, máskor kisinget hímeztünk neki. Advent szombatjain az elmúlt hetet is áttekintettük. Ilyenkor kiderült, ki milyen házimunkát végzett, kinek segített, s egyúttal a következő hetet is elterveztük. Ezeknek az estéknek a végén hol almát sütöttünk, hol valamilyen közös játékban vettünk részt. A szentestének is megvolt a rendje, szertartása. Délután sétálni mentünk, a templomban megnéztük a betlehemest, majd hazatérve vártuk, hogy az angyal csengessen. A szüleinkkel együtt énekeltünk, majd édesapám Lukács evangéliumából felolvasta Jézus születésének történetét. Amikor már tudtam olvasni, legidősebb fiúként ezt a feladatot én kaptam meg. Ezt követően édesapám imádkozott a családért. Az egész évet összefoglalta, így lett ez egyszerre hálaadó és kérő imádság. Az ünnepekre való készülést ma is fontosnak tartom. Ez is szerepet játszik mostani kezdeményezésünkben: az egyházmegye megbízásával többen felkeresnek majd családokat — magukkal visznek egy kis füzetet is, amely segítséget nyújt a közös imádsághoz és az ünnepek családi előkészítéséhez.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 4 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
KannibálTatárÚr
2012. június 28. 14:11
..."édesanyám sem. Őt elbocsátották az állásából"... Bíboros úr! A rendszerváltás után milliónál több embert bocsátottak el. Mesterségesen tönkretették munkahelyüket, csak hogy megalázhassák őket. Olyanokat, akik senkinek semmit nem vétettek. Ezt nem vette észre? A szociban még az ötvenes években is mindenkinek joga volt a munkára (ezzel nem azt akarom mondani, hogy az Ön anyjának is adtak munkát. Lehet, vele rosszabbul bántak). Az ötvenes évek elején nagy igazságtalanság volt. A rendszerváltás után sokszorosan nagyobb igazságtalanság folyt, ami a mai napig tart. A tömegek részére ma is csak álom a rendszerváltás előtti életszinvonal. Ezeket a renndszerváltókat kellene ma inkább kritizálnia.
magnamater
2012. június 28. 13:49
Az érsek úr talán azért nem harangoztatott, mert félt, hogy elviszik érte? De hisz a magyar kormány kérte - valószínűleg sejti, a környező kormányok a veszedelmesek, azoktól kell félni!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!