Háború és béke

„Miként teszi azt minden katolikus egyházfő ünnepek idején, az idei húsvétvasárnap sem telhetett el XVI. Benedek békeüzenete nélkül, amelyben a tudós teológus, a legnagyobb földi, de nem világi hatalom mai feje felsorolta a konfliktusövezeteket, amelyek fegyveres erőszak általi emberi szenvedések tanúi.

Bár könnyű a rutin szóval illetni e gesztust, az egyháznak évezredes intézményként akkor különösen is kötelessége felmutatni az igazat, felszólalni az elesettekért, hangot adni az egyetemes békevágynak, amikor a fogyasztói bálványimádás kultusza, az anyag hatalma, s velük együtt az ambivalencia és a cinizmus győzedelmeskedni látszik a maradandó és örök emberi értékek felett.

Mert korunk konfliktusainak, a »posztmodern« hadviselésnek bizony különösen fontos eleme, mondhatni kulcsa a közöny. Materiális-technológiai fölénye birtokában ugyanis a Nyugat (még ha perifériáján is, de benne Magyarországgal, ezt ne felejtsük el!) ma olyan háborúkat vívhat, amelyek szenvedéseit állampolgárainak nem kell saját bőrükön megtapasztalniuk, sőt, annak valóságáról sem kell képet alkotniuk. Jó pénzen megfizetett, professzionális haderők missziós tevékenységéről beszélünk, drónoperátorok kólát szürcsölve, légkondicionált kabinokból, a csataterektől több ezer kilométerre, műhold közvetítette mozgóképek alapján lövik ki a harmadik világbeli helyi harcosokat, az úgynevezett terroristákat vagy az arra kószáló pásztorokat, násznépet – melyik nap kit. S közben a háború szót, mint ördög a tömjénfüstöt, úgy kerülik politikusaink, és velük együtt mi is.”