Virrasztás a francia demokráciáért?

„30, azaz harminc százalék. Kis híján ennyit kaptak a jobb- és baloldali szélsőségesek a francia elnökválasztás első fordulójában. Aggasztó szám. Főleg úgy, hogy a középpártok szavazóinak egy része nyitott a radikális üzenetek felé. Sarkozy elnök például nem keveset pettingel a széljobb Nemzeti Fronttal, és a bulinak még nincs vége.

Nagy kedvünk van rettegni és aggódni. Rettegni az aggasztó tendenciáktól, aggódni az európai értékekért. (...)

Hívnánk az oknyomozó Paris Match-ot is. A tekintélyes francia pletykalap korábban lepedőnyi beszámolót készített Budapestről, amely a cikk alapján szinte a fasiszták Mekkája. De legalábbis azt érezhettük, itt a legnagyobb az egy négyzetméterre eső náci tetoválások aránya. Hívnánk a harcba azokat az EP-képviselőket is, akik elengedett kézzel dobálták a szélsőséges jelzőket a bécsi kávézókon túli kelet-európai országok felé. Úgy, hogy tájékozottságuk alapján valószínűleg sohasem jártak arra. Csatába szólítanánk a Gyöngyöspatán sündörgő globális civileket, személyesen vizsgálják meg a francia radikalizálódás okait. Reméljük, megvannak már a párizsi repjegyek.

Segítségül hívhatnánk valamennyi nemzetközi aggodalmárt, akik korábban a magyar demokráciát siratták. Ha megmentettük a francia demokráciát, együtt léphetnénk fel a kelet-európaiak ellen uszító holland honlappal szemben. Aztán a hasonlóan kirekesztő belga oldal ellen. Mint ahogy közösen küzdhetnénk Svájc tervezett lépései ellen, amelyek származási alapon korlátoznák a kelet-európaiak munkavállalását. Az emberi jogok meg a nemzetközi normák kérdésében ugyanis nem ismerhetünk kompromisszumokat.”