„Ha kizárólag a politikai hasznosságról beszélünk (és eltekintünk az értékektől, a normáktól vagy éppen az ország érdekétől), igazat kell adnom a
Századvég elemzőjének: az ellenzéknek valóban nem érdeke a halálos sebet kapott államfő távozása. Schmitt Pál ugyanis mostantól kezdve csupán egyetlen bosszúságot tud okozni az ellenzéknek: hogy, miként eddig tette, ezután is mindent aláír, amit a kormánytöbbség elfogad a parlamentben. Minden más tekintetben viszont az államfő hivatalban maradása ajándék számukra: Schmitt Pál a botrány után könnyen eltalálható céltábla és könnyen dekódolható szimbólum lesz, olyasvalaki, aki személyében képes cáfolni mindazt, amit kommunikációjában ez a kormány állítani szeretne magáról. Schmitt a posztkommunizmus és a következménynélküliség továbbélésének arca lesz innentől, maga a két lábon járó negatív kampány. Erre a szerepre jobbat, alkalmasabbat ellenzéki kampányfőnök megálmodni, kitalálni sem tudna.”