Az árok partjai

„Ehhez kapcsolódik Orbán Viktornak az a szándéka is, hogy érdekegyezségre juttatja a középosztályt és a leszakadók rétegét. Nem fejtette ki miként, de talán épp a kis- és középvállalkozások munkahelyteremtő erejét tekinti itt a kulcsnak. Gyurcsány is valami hasonlót akar, persze másként. Ő leszoktatná a középosztályt a rá jellemző önzéstől… És? Nyilván szétosztaná az önző középosztály verítékkel keresett javait a »rászorulók« között. Hol van ilyenkor az unió? Ki fogja eldönteni, hogy ez csupán választási ígéret, vagy már biztatás egy »éhséglázadásra«? Éhségmenet mindenesetre már van.

Ja igen, az unió. Nem esett szó róla. Nem szórt hamut a fejére Orbán a bankadó, a válságadó és a végtörlesztés miatt. Az új alkotmány ügyében pedig még kevésbé. Pedig Cohn-Bendit szívesen hallott volna erről ma reggel. A miniszterelnök emlékeztetett azokra az új szelekre, amelyek Európában fújnak. Úgy tűnik, ennyit szánt válaszként az elmúlt hetek különös uniós történéseinek és a nagy, magyarellenes nyugati sajtóhadjáratnak. Lehetett volna többet és vérmesebbet is mondani? Merthogy jönnek a követelések egymás után. Joggal kérdezhetné bárki, hogy rendben, tárgyalunk, és ha kell, engedünk, de hol van a fenyegető kérésözön vége? Ha már külpolitika, csak annyit mondott Orbán Viktor: »Éljen Litvánia, éljen Lengyelország!« Ebből kell érteni itt is, ott is, amott is.”