„ Románia 1945-1989 közötti története számos olyan jelenséget produkált, ami felkeltette az európai közvélemény figyelmét. A romániai területrendezés és annak »falurombolásként« elhíresült változata, a maga radikalizmusával, politikai-ideológiai alárendeltségével méltán tartozik ezek közé. Mitől sajátos a román területrendezés? (...)
A területrendezés teljes mértékben kiszolgáltatottjává vált a gazdasági, társadalmi, politikai realitásokkal egyre kevésbé számoló Ceauşescu személyes döntéseinek, megingásainak, indulatainak, a sokoldalúan fejlett, minden szempontból önellátó, homogenizált és engedelmes szocialista Románia utópiájának. (...)
A végső cél tehát a lakosság és a gazdaság totális alárendelése, homogenizálása volt. Nemzetiségpolitikai szempontból külön kiemelendő, hogy a párt ebben az átalakítási folyamatban sem számolt az országban élő nemzetiségek kisebbségi helyzetéből fakadó sajátosságokkal, a tényleges megmaradásuk zálogát jelentő állapotok fenntartásával, egy, az életterükbe való óvatosabb beavatkozással. (...)
Az erdélyi magyarság egy jelentős része egyre erősödő frusztráció és sértődöttség közepette tapasztalta meg, hogy a modernizáció, az iparosítás, az építkezések megváltoztatják eddigi életterét, a városok etnikai arculatát, hogy ennek következtében kiszorul eddigi pozícióikból.”