„A szomorú igazság a szerdai döntés mögött éppen az, hogy az Unió pontosan tudja, hogy a kormány hazudik. Hazudik Európának, hazudik Magyarországnak és még talán saját magának is hazudik. 2011-ben nem teljesült a hiánycél, a kormány egy rossz és igazságtalan adórendszerrel és felesleges állami bevásárlásokkal ütött lyukakat a költségvetésen. Az évtizedekkel későbbre félretett magánnyugdíj-vagyont elköltötte, a 3000 milliárd forintnak nyoma sincs: a pénz sincs meg, az adósság se csökkent és mindenki tudja, hogy e nélkül rettenetes hiányt mutatna a költségvetés. Brüsszel hónapokkal ezelőtt jelezte, nem hagyja magát becsapni, tudja, mi folyik a magyar költségvetés számaival.
Azért gondolom, hogy ez az igazság szomorú, mert végül aztán az embereken csattan az ostor. Két lehetőség van ugyanis. Vagy nem teljesíti a kormány a költségvetési elvárást és akkor jelentős fejlesztési forrásoktól esünk el. A másik lehetőség, hogy ezt elkerülendő a kormány újabb megszorításokat léptet életbe. Erre utal, hogy újabb pénzt vesznek el a BKV-tól és a gyógyszerkasszától, ami ezeknek a nagy rendszereknek a napi működtetését fenyegeti. A kés élén táncol a fővárosi és agglomerációs közlekedés, a gyógyszerellátás egyik napról a másikra él és ezek bizony nem számítanak kivételnek a mai helyzetben.
Pedig lehetne mást tenni, volna harmadik lehetőség. Ha a kormány megszabadulna ettől az adórendszertől, akkor kétszeresen is jót tenne az emberekkel: megszűnne az adóztatás jelenlegi igazságtalansága és megszűnnének a költségvetési gondok is. Ha emellett a kormány befejezné az öncélú »szabadságharcot«, akkor szintén duplán tenne jót az országgal: újra lennének szövetségeseink, amitől, csodák csodájára, a sokat emlegetett szuverenitás, a döntési szabadság is kibővülne. Lennének ugyanis barátaink a világban, akik segítenének minket céljaink elérésében.
Amennyiben ezeknek az összefüggéseknek a belátására Orbán Viktor és emberei képtelenek, akkor nem csak a kormányzásra, de a politizálásra is alkalmatlanok.”