„Tünet, hogy a volt köztársasági elnök kilencvenedik születésnapjára szervezett konferenciáról olyan címmel tudósít a fideszes napilap, hogy »Ki tartotta a markában Göncz Árpádot?«. Tíz éve súlyosbodó betegség tünete. (...)
Az igazság szeletei 2010 tavaszán kezdtek kibomlani, és a kormányzás által okozott, szükségszerű (annyiban, amennyiben Matolcsy Györgyöt is szükségszerű) érdeksérelem, a fájdalmas megszorítások és hibák miatt leszakadókat a Fidesz nem is próbálja visszaszerezni – inkább a földszinten próbálja erősíteni magát. Ott, ahol Göncz Árpádról is csak olyan cikk születhet, amelyben muszáj egy sejtetős címet adni, kérdőjellel, muszáj szelektíven »meghallani« a nyilatkozókat. Ott a kiprovokált válasz is a kommentekben; nem idézem.
Olyan bázisnak kell játszani, amely az ellenzéki évek alatt meg tudott bújni a vállalhatóbb fideszes arcok mögött. Nyolc évig Pokornit várta-elemezte mindenki a fideszes oktatáspolitika kapcsán, de ma Hoffmann Rózsát kéne védeni. Okosan kritizáló, fiatal megmondóembereket vártunk a kormányzó Fidesz hangjává előlépni, ehhez képest Bencsik Andrástól Selmeczi Gabrielláig tör szédítő magasságba a kormánypárti intellektus. Nyilván ők fogják Zsiga Megélhetési Marcellt is védeni.
Apropó, Bencsik! Ő is a nyolcévnyi erjedés terméke. Az ellenzéki létben marginális főszerkesztő mára a fideszes nyilvánosság, a kormánypárti szavazók egyik legfontosabb arca lett. Az, aki pár éve azon kesergett, hogy a Jobbik is ejtette, pedig megtervezte nekik a Magyar Gárda csinos formaruháját.
Ide fogyott a Fidesz. Gesztusok és intellektuális megoldások nélküli, minden kompromisszumot elutasító »szabadságharcos« alakulattá.”