Kapucnisok lázadása

„Míg a Tahrir téri egyiptomiak demokráciát akartak, az athéni anarchisták pedig nagyobb kormányzati kiadást, a brit utcai kapucnisok lapos képernyős HD-tévét. Nem a toryk központját rombolják le, hanem ruhaboltokat törnek össze. A közösségi médiával nem civil társadalmat vagy kiberutópiát hoznak létre, hanem lopásra használják azt. Hétfő éjjel olyan sms terjedt, amely London központjába irányította az embereket, »színtiszta terrorra és pusztításra« szólítva fel őket: »csak törjétek be a kirakatot, és vigyétek, ami kell«.

A lopáson kívül azonban a zavargók nagy hányada - talán a legnagyobb hányada - azért ment az utcára, hogy jól érezze magát. Ne vezessenek meg minket a rezzenéstelen arcizmok kliséi: Wat Tyler középkori lázadó parasztjaitól napjaink focihuligánjáig szép brit hagyománya van a dolgok élvezetből való összetörésének - már jó ideje megjelentek azok az embercsoportok, amelyek ezt most élvezik. Nem is kell belőlük sok, hogy nagy kár keletkezzen. Szerda reggelre a rendőrség 768 embert tartóztatott le, 105 személyt pedig le is csukott a fővárosban történt erőszak elkövetéséért. Ezt követően volt az első nyugodalmas éjjel a múlt héten kitört zavargások óta Londonban. (...)

Másrészt azonban 1666-ban, a nagy londoni tűzvész után, és a mítosz ellenére a második világháborúban, a náci bombázás idején is fosztogattak a brit fővárosban. Olvassunk Dickens! Bűnözők, bevándorlók és »bennszülött« britek egyaránt kaptak az alkalmon, hogy kifosszák Londont, még békeidőkben is. A körülmények sajátos együtthatója - a rendőri gyilkosság okozta tömeges düh, a hirtelen jött meleg idő, a botránytól bénult és felkészületlen rendőrség, és igen, az okostelefonok elképesztően magas száma a hátrányos helyzetben lévők körében - tehette számukra mindezt ismét lehetővé. Óvakodjunk a politikai általánosításoktól. Egyáltalán nem tudhatjuk, hogy új jelenségnek voltunk-e tanúi a zavargások kitörésekor, vagy csupán egy jól ismert, régi hagyomány frissített verziójának.”