Hazugság, sajtó a neved?

„Bőséges muníciót biztosít ugyanakkor a magukat joggal vérig sértve érző megtámadottaknak Lendvai legalábbis kacskaringósnak mondható életútja, az életpályát így vagy úgy, de tagadhatatlanul át- és átszövő, megannyi titkosszolgálati szál. Mert azért még az olyan nagyon sok kanyargós életutat látott egykori kommunista tömbben is figyelemre méltó az az ív, amit az 1947-ben a Szocialista Fiatalok című lapnál kezdő, a Rákosista sajtó csúcsait meghódító újságíró pályája immár nyugati sikerei nyomán hajdani elvtársai körébe a minap megtérni látszódván leírt. Ráadásként ott van még mindehhez Bécsbe történt emigrációjának szokatlan időpontja, annak előzménye is.

Lendvai ugyanis eddig még nem cáfolt hírek szerint tollal vett részt az »ellenforradalom« leverésében, közelebbről az eseményeket kommunista szemszögből bemutató, Kádár-féle fehér könyv első kötetének összeállításában. Hogy majd mindezek után, külső szemlélő számára nehezen elmagyarázható módon éppen 1957-ben kérjen - és kapjon - politikai menedékjogot Bécsben, zsurnaliszta pályáját megfelelő tapasztalatok, kapcsolatok birtokában Kelet-Európa szakértőként építve újra. Márpedig e státusz elengedhetetlen kelléke a megfelelő számú és minőségű keleti hírforrás, amelyek lelőhelye, lássunk csodát, éppen a különféle titkosszolgálatok legfőbb vadászterületével esik egybe.

Vagyis Lendvainak, s fogadatlan(?) prókátorainak a Népszabadságnál, már csak a szavahihetőség okán sem kellene oly hevesen tiltakozni a nyilvánvaló tény ellen, hogy a külpolitikai szakértőségnek igenis része lehet valamely titkosszolgálati munkakapcsolat. Amely utóbbi fenntartóját pedig kizárólag és csakis az ily módon szerzett lehetőségek hasznosításának módja, munkálkodásának eredményei minősítenek és nem más.”