Történelemhamisítás - Kína és mi

„A kínai miniszterelnök, Ven Csia-pao magyarországi látogatása, azzal a finom és elegáns utalással, hogy éppen itt, a szegről-végről rokonnak tartott nép hazájában, s az éppen az Európai Unió soros elnökének tisztét betöltő kormány kicsi országában kezdi meg európai körútját már előbb is megérdemelte volna a méltatást és az elemzést. A megkötött egyezmények és szándéknyilatkozatok, az ígéret a magyar kötvények vásárlására a kapcsolat gazdasági jelentőségét állítják előtérbe, pedig a kapcsolatok magasabb szintre emelése mélyebb politikai jelentőséget tartalmaz. Ezt jól jelzi az a bánatos aggályoskodás, amelyet a liberális, a Nyugatra nyaló körök és pártjaik, sőt, sajnos még a kétharmados oldal egyes képviselői is meg-megpendítenek. Valami zavar van a megértésben.

Némelyek mintha kihagynák a számításból, hogy Kína már a globális világ számottevő része volt akkor is, amikor még saját magával küzdött és a piacfelosztás már akkor megtörtént, amikor még úgyszólván egyhangúan »kommunista Kínáról« szólt a mese. A felosztás szerint a világgazdaságba, beleértve a szovjet uralomból amerikai uralom alá helyezett országokat is, az »ezer apró cikk« kereskedelmet Kína kapja. Ebben elektronikai és más, nagy hozzáadott értékű termékek és hamisított tornacipők egyaránt benne foglaltatnak. Kína megkapta a kínai piacok létesítésének jogát. A távol-keleti fél úgyszólván kizárólagos piacai a bruttó hazai össztermék körén kívül léteztek, noha számon voltak tartva és adóztak is. A pénzügyi terjeszkedés, a nagyipari piacok és az itteni gyárak megszerzése, vagy leállítása, a globális nagy-technika ipari és pénzügyi üzlete a Nyugaté, elsősorban Amerikáé lett. Ez nem magyar döntés volt, hanem a globális felek közti felosztás. Magyarországon mindez szembetűnően látszott már a kilencvenes évek elejétől fogva. Az államnak az első perctől fogva szüksége volt a kínai piacra, mert akármilyen kalandos úton került forgalomba a kínai termék, olcsó volt és a kispénzű rétegek megnyugtatását szolgálta.

Ezért a kínai piacok feletti politikai kapcsolat korszakos jelentőségű. Az IMF-fel való gyöngéd szakítás feltétlenül szükséges volt hozzá. A kínai miniszterelnök nem jött volna ide, ha mi ma is az IMF járszalagján tipródunk. Az 1982-ben Fekete János kettős állampolgár – izraeli–magyar – nyélbeütött IMF csatlakozással kezdődő sötét korszakunknak van vége Ven Csia-pao látogatásával. Ezért sápítoznak a liberálisok, és akik az eladósodásból éltek és gazdagodtak meg. Bánatuk érthető: most van végük.”