„Karsai László a Népszabadság június 28-i számában még mindig az unalomig ismert régi nótát fújja a szovjet– német megnemtámadási egyezmény kérdésében.
Írásának megint az a célja, hogy a szovjet–német megnemtámadási egyezményt a II. világháború kirobbanásának, a »totalitariánus diktatúrák közös felelősségének« alapvető dokumentumaként mutassa be. Karsai társaival együtt (KunMiklós és Ungváry Krisztián) fütyül arra, hogy a különböző generációkból összetevődő számos szerző, ismert történészprofesszorok, jeles tudományos kutatók a sajtóban, hetilapokban vagy tudományos fórumokon éppen az új dokumentumokra támaszkodva fogalmaznak meg új ismereteket. Karsaiék a világháborúért és a Szovjetunió megtámadásáért való felelősség egy részét Hitler válláról át akarják tenni Sztálinéra, elhallgatva a nyugati hatalmak »megbékéltetési politikájának« (1934–1939), a müncheni egyezménynek és a kelet-európai kisállamok diplomáciájának történelmi felelősségét a náci Németország felemelkedésében, uralma kiterjedésében, a világháború kitörésében.
Karsai jelzett írásában a szovjet–német gazdasági együttműködés közismert tényeit sorolja, ami a Molotov–Ribbentrop-paktumot illetően a lényegből éppenséggel nem fejt ki semmit. Hiszen ki ne tudná, hogy Hitlerrel gazdasági téren (is) együttműködtek az európai nagyhatalmak még abban a periódusban is, amikor a Szovjetunió (és Sztálin), ha mégoly szerény mértékben is, de segítséget nyújtott a francoista fasizmussal harcban álló köztársaságiaknak. Az effajta ábrázolásában Hitler és Sztálin egymás kezéből eszik, noha a valóságban, ellentétben, mondjuk, Daladier-vel vagy Chamberlainnel, Sztálin sohasem ült le egy asztalhoz Hitlerrel, ám őket véletlenül sem ábrázolják Hitlerrel együtt. Vagy talán Karsai nem tud a náci Németország Svédországgal vagy Svájccal való gazdasági kapcsolatairól?”