„Háboroghatnánk, hogy Bauer Tamás a nemzeti összetartozás napjára időzített publicisztikájával túlment minden eddigi határon, de ez nem igaz. Bauer pontosan azt írta le, amit az ő szellemi és politikai közösségének tagjai egy évszázada gondolnak Magyarországról, és amit – körmönfontabban ugyan –, de a képünkbe is vágnak nap mint nap.
Ő csupán annyit tett a Népszavát balról támadó Galamus.hu-n, hogy felvilágosította a nemzeti összefogás gondolatától esetleg megbódult eszmetársait a helyes irány felől, s egyben felmentette őket a Trianonnal kapcsolatos kettős beszéd kellemetlen kényszere alól. »Hogy a magyar jobboldal semmit sem tanult az elmúlt száz évből, azt tudjuk, egyre világosabban látjuk. Baloldaliaknak és liberálisoknak azonban nem kellene elfogadniuk ezt a történelemfelfogást, nem kellene trianoni tragédiáról beszélniük« – írta, közvetlenül azután, hogy kifejtette: Trianon voltaképpen igazságos volt, hiszen a békediktátum előtt több ember élt kisebbségi sorsban a Kárpát-medencében, mint utána. (Némi szépséghiba, hogy Bauer nagyvonalúan a magyar elnyomás alatt élők közé sorolja a majdnem önálló horvátokat is.)
Az SZDSZ egykori vezetőségi tagja az asszimilációt amúgy kívánatos jelenségnek tartja, hiszen szerinte kedvező fejlemény, hogy az elmúlt nyolcvan évben még tovább csökkent a Kárpát-medencében a kisebbségben élők aránya (ma már csak 10-12 százalék, nem nehéz kitalálni, hogy a magyarok rovására.) Itt van tehát a 21. századi liberális filozófia: asszimilációval a kisebbségi lét emberi jogi problémái ellen! Legyen büszke többségi, ne elnyomott magyar! – hirdethetnék lelkesen szerte a Kárpát-medencében.”