A régi emberek egysége

„Olvasom a rólunk és rólam szóló szövegeket. Nem gyűjtöm, nem keresem, de a kezem ügyébe kerülők többségét átfutom. Hallgatom támogatóim bátorító megjegyzéseit, ellenfeleim kritikáját, időnkénti pocskondiázását. Vannak színvonalas szövegek és vannak silányak. Vannak elemzések és vannak személyeskedő tirádák. Megtanultam helyükön kezelni őket.

Fura ellentmondás, hogy miközben a legtöbb megszólaló megvetéssel szól a hatalmi politizálásról (»a politikusokat semmi más nem érdekli, mint a személyes hatalom«), ők, az elemzők, a kommentelők, mintha maguk is csak a hatalmi elemet látnák a politikában. Törekvéseinkből, küzdelmeinkből mintha csak annyit értenének, hogy pénzt, nyilvánosságot, jobb autót szeretnénk. Ezért, ha kell, akár meg is ölnénk egymást, hiszik, de legalább is mondják, írják. Túl egyszerű gondolat, hogy igaz legyen.

Biztosan vannak ilyen politikusok is. Van asztalos, aki utálja a fát, de nincs választása. Tanár, aki nem rajong a gyerekekért, de bezáródott az élete. Politikus, akinek semmit nem jelent a közjó, de már nem moccanhat, eljárt felette az élet, nincs még egy esélye. Van ilyen, vannak ilyenek. De vannak, akik azért lettek politikusok, mert hisznek a közjó általuk helyesnek vélt szolgálatában. Politikusok, akik nem a költségtérítésért, hanem az ország formálásáért választották ezt a pokolian szép és rút szakmát. A többség ilyen.

Mi nem hatalmi meccset játszunk a Szocialista Pártban. Fordítva: ha van ilyen meccs, akkor azt nem mi játsszuk. Nem mi, hanem a beijedt régiek. Abbéli félelmükben, hogy a nagy túlélésnek egyszer vége lesz. Hogy lassan eljön a pillanat, amikor nemcsak a »főnök« megy, hanem ők is. Pedig ők még úgy kiszolgálnának pár főnököt. Csak hadd maradjanak még egy kicsit! Ők ott voltak Horn, Kovács, Medgyessy, Hiller, Gyurcsány, Bajnai és Mesterházy mögött. Bárki mögött ott vannak.

»Most mi velünk a baj? – kérdezik. Majd szerzünk egy másik főnököt, ha kell, mi tudjuk a módját - teszik hozzá. Szóval akkor mi a baj?«

Ez a 17 év a baj. Ez. Mert azt hiszitek, hogy Ti vagytok a baloldal és Ti vagytok a párt. És azt mondjátok, hogy aki benneteket támad, az a pártegységet támadja. De ez nem igaz. Mi is pártegységet akarunk, de nem az általatok diktált tartalommal és módon. Új egységet akarunk: átláthatósággal, versennyel, beszámoltathatósággal, füstös szobák nélkül. 

Ezért akarunk pártszavazást. Hogy ne a túlélés legyen a cél, hanem a győzelem. Értitek?”