„Eltelt jó pár hét, mire a kormány ráébredt, hogy az adó módosításával saját maga mozgásterét szűkítette be végzetesen, így szinte azonnal ki kell igazítania a pályát. Hosszú belső és titkos tanakodás után előállt ezért a Széll Kálmán Tervvel, amelynek fókuszába az államadósság csökkentését helyezte – ahogy azt elődei is rendre tették. Mindenáron. Akár megszorításokkal is – bár ezt a kifejezést kerülték, mint Gyurcsány Ferenc a bizottsági meghallgatást. Sőt, szintén ismerősen csengtek a mondatok: az emberek többet fogyasztanak, mint amennyit megteremtenek. Na, ezt próbálta volna elmondani a miniszterelnök egy vidéki településen egy idős gazdának vagy egy szakinak: »Feri bá, maga többet eszik, mint amennyit megtermel.« Feri bá – vérmérséklettől függetlenül – legyintett volna a kezével, vagy a levegőbe, vagy máshová.
A Széll Kálmán Terv tehát megszorítás, nevezzék akárminek is. A nyugdíjasok, a munkanélküliek, a betegek és a lecsúszás rémétől fenyegetett rétegek számára üzent vele a gazdagok kormánya. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor még elmondani sem merte, hanem átadta a piszkos munkát Matolcsy Györgynek. De szintén a szegényeket érinti a közbiztonsággal kapcsolatos impotencia – ők nem tudnak biztonságot vásárolni, annyi van nekik, amennyit az állam jelenleg ad: azaz semmi. Szintén a szegényeket hozza nehéz helyzetbe a gazdagok kormánya azzal, hogy a bankokra, multikra kivetett válságadók átterhelésének megakadályozásáért semmit nem tett. Szintén a legnehezebb helyzetben élőket érinti a devizahitel-válság elhúzódása, és az ezzel (is) kapcsolatos kormányzati tehetetlenség. A sor pedig folytatható lenne tovább, de felesleges.
Lázár János ugyanis elmondott mindent. És engem nem érdekel a szövegkörnyezet, a kontextus. A szegény emberekről a mai Magyarországon, ahol két lábbal taposták a tisztességgel érvényesülni akaró milliókat, ahol általában nem a becsületesek, hanem a törtetők és becstelenek érvényesültek, ott ilyen arroganciával, ilyen érzéketlenséggel és ilyen cinizmussal nem lehet beszélni. Aki így tesz, az annyit is ér. Ez az én véleményem.”