„Új idő, új hang. Ezt is megéltük! Megéltük, hogy ma már Daniel Cohn-Benditet és néhány hiperliberális alakot leszámítva a határon túl senkit nem érdekel a kivénhedt magyar hazaárulók hörgése. A múlt heti, strasbourgi Orbán-beszéd nemzetközi visszhangja és a friss hazai közvélemény-kutatások is azt igazolták, hogy nem jött be a Nagy Lejárató Akció. Európának éppúgy tele a hócipője az uszító ingyenélőkkel, mint a magyarok nagy többségének. Örülnünk kell, pezsgőt bontani, hátradőlni a díványon, és a megigazulás kárörömmel vegyített kéjhullámaiban fürödve nézni a gyűlölethadak kivérzését. A legjobb dolog, ami ebben az országban az elmúlt húsz évben történt, hogy ez a kétszáz decibellel ordító, totálisan illegitim társaság, az állandóan rettegő, látszólag borzasztóan píszí, valójában a hitleri-sztálini propagandagépezeteket megszégyenítő erővel és összjátékkal konspiráló egylet végre látványosan és visszavonhatatlanul megsemmisült. Most úgy viselkednek, mint az ötéves Sanyika, aki dührohamot kap, ha nem sikerül felhívnia magára a többi kölyök figyelmét. Elgurult a gyógyszerük, ország-világ láthatja foguk sárgáját és szánalmas tombolásukat. Annyi igényesség sem maradt bennük, hogy az objektivitás vagy az igazmondás leghalványabb látszatára ügyeljenek. (...)
Mondom, a legszebb az egészben, hogy már senkit nem érdekelnek. A tisztelt választópolgár immár magasról tesz a hisztériájukra. Elmúlt a veszély, ezek a véleményterroristák már nem tartják sakkban Magyarországot. Nehéz elhinni, de megtört a varázs, a nyúl nem viszi többé a vadászpuskát.”