Pörzse és Juliska – avagy mesék a parlamentből

„Ha én lennék Pörzse egykori magyartanára, most a kötéllel kéne kacérkodnom. A képviselő felszólalásából – túl azon, hogy mindenről csak a szex és a származás jut az eszébe – elképesztően riasztó kép állt össze a funkcionális analfabétizmus jelenségéről. Pörzse gyors egymásutánban több olyan jelenetet is felsorolt, amelyben vagy megerőszakolnak valakit, vagy homoszexuálisként agyonverik (és az elkövető egy néger), illetve a Grimm testvérek és Petőfi irodalmi munkásságának keverése alapján »a János vitézben Juliska a Nyugati pályaudvarnál prostituáltként dolgozik«. (Megjegyzem, nem csodálom: Juliska tényleg sokkal alkalmasabb erre a szerepre azok után, amit az erdőben a gonosz öregasszonnyal művelt. Szegény Iluska viszont Petőfinél addig tűrte a mostoha gonoszságát, amíg bele nem halt.) Ugyanakkor ezeknek a jeleneteknek sem a kontextusáról, sem a szimbolikus jelentéséről nem ejtett egy szót sem, amiből kénytelen vagyunk arra következtetni, hogy a felszólaló hiába tanult meg olvasni, nem tudja, hogy jelenet, kép önmagában nincsen. Nem ismeri az „irodalom” szó jelentését. Éppen ezért ismét egyetlen kérdést tud csak felismerni az általa vagy látottak, vagy csak hírből hallottak alapján: mikor váltják már le ezt az embert?! (Szellemi elődei kicsit jobban álltak, amikor a diák-kiadásokban ezeket a sorokat cenzúrázták ki a János vitézből: »Egy kőhajtásnyira foly tőle a patak,/Bámuló szemei odatapadtanak./ De nem ám a patak csillámló habjára,/ Hanem a patakban egy szőke kislyányra, / A szőke kislyánynak karcsu termetére, /Szép hosszú hajára, gömbölyű keblére«.)”