Hajlék nélkül nincs szabadság

„A szegénység egyik legszélsőségesebb formája a hajléktalanság. A hajléktalan embereket az élet számos területén éri hátrányos megkülönböztetés: a közszolgáltatásokhoz való hozzáférésben, a munkavállalásban, a szavazati jog gyakorlásában és a hatósági intézkedések során. Mégis, a legalapvetőbb jogsértés maga a hajléktalanság. Ma éjszaka is tízezrek kényszerülnek majd arra, hogy utcán, aluljáróban, kapualjban, lépcsőházban, erdőben, fűtetlen helyiségben vagy túlzsúfolt tömegszálláson aludjanak. Százezreknek van a lakhatásukat veszélyeztető hátraléka, százezrek élnek elfogadhatatlan lakáskörülmények között. Sem a kormánynak, sem az önkormányzatok túlnyomó többségének nincs szociális lakáspolitikája.

A hajléktalanság kriminalizálása nagy lendületet kapott a Fidesz hatalomra kerülésével, az éjjeli menedékhelyek, átmeneti szállások, családok átmeneti otthonai és az utcai szociális munka állami normatívája viszont reálértékben jövőre is csökken, és a kormány csökkenti a hajléktalansághoz kapcsolódó két közalapítvány költségvetését is. A lakásfenntartási támogatás jogosultsági körét kiterjesztik ugyan, de összege változatlan, továbbra is arcpirítóan alacsony marad, és az Új Széchenyi-terv sem jelent megoldást a szegények lakásgondjaira. A Nemzeti Erőforrás Minisztériumának honlapjára nemrég kikerült hajléktalanságról szóló »Középtávú Intézkedési Terv« komolytalan: egyetlen további fillért sem biztosít a hajléktalanság megelőzésére és visszaszorítására, a szükséges lakáspolitikai változásokkal kapcsolatban pedig csupán újabb munkacsoportok létrehozását ígéri.(...)

A polgári és politikai jogok az állami hatalom korlátozását és demokratizálását, a szociális jogok a kapitalizmus korlátozását és emberibbé tételét célozzák –ami egyúttal a valódi polgári és politikai egyenlőség előfeltétele. Az alapvető célok ugyanazok: a szabadság és az egyenlőség.”