„- A politikusokat ritkán szeretik az emberek, rossz véleménnyel vannak róluk
Mindenütt szidják a politikusokat a világon. Kérdés miért utálták meg ennyire őket az emberek. Általában az a válasz, hogy a politika és a politikusok teljesen eltávolodtak az emberektől. Köszönő viszonyban sincsenek egymással, és a politikusok személyükben is olyan életmódot élnek, hogy nincs tapasztalatuk az emberi sorsokról.
Azt én rendkívül fontosnak tartom, hogy például én itt beszélgetek az ország minden részéből a legkülönbözőbb hivatásokból jövő olyan emberekkel, akik még nem is voltak külföldön, nem is repültek, és egészen más tapasztalatuk van, mint nekem, a szerencsésnek, aki kivételezett környezetbe született, él, és dolgozik. Az ilyen politikusnak kötelessége, hogy tapasztalatokat szerezzen arról, hogy azok az emberek, akiket képvisel, hogyan élnek.
- Sajátosan, szokatlanul alakítod a képviselői tevékenységed, egyéni úton jársz.
Mivel alapállásom, hogy azért vagyok képviselő, hogy képviseljem az embereket, kidolgoztam egy olyan módszert a politizálásra, ami bearanyozza az életemet is, és így is szeretném megvalósítani.
Mikor milyen témáról van szó az EP-ben, azokhoz, az érintett emberekhez fordulok, akiket érint.
Amikor a méhészek helyzetéről volt szó az EP-ben, végig gondoltam, honnan tudnám a legjobban, mi jó a méhészeknek, a méheknek, a környezetnek. Egyszerű: több, mint hatezer méhész él Magyarországon, őket kell megkérdezni. Legjobban az érintettek tudják azt, hogy mi a helyzet most, mi az, ami jó, amin változtatni kell, és milyen irányban. A világhálón keresztül felvettem a kapcsolatot méhészekkel, érdekvédelmi szervezeteikkel, és elmondtam, miről van szó. Nagyon csodálkoztak, mert a rendszerváltás óta senki nem kérdezte meg őket. Bizalmat szavaztak. Azt kértem, hogy pártállástól függetlenül írják meg a javaslataikat, és én azt fogom képviselni. A munkatársaimmal a sok-sok összejött üzenetből összegeztük, milyen is a magyar méhészet helyzete, min kellene változtatni. Erről szóltak a felszólalásaim, erről szóltak a módosító indítványaim, és ez annyira szép élmény volt, hogy azt hittem erről a szól a politizálás.
Ez a mostani csoport is egy forrás arra, hogy milyen helyzetben vannak a gazdák. A csoportban volt gazda, vállalkozó, volt székelyember, tanár, elméleti szakember, diák, nyugdíjas. Úgy érzem, hogy ebben a politikusi identitásban ez nagyon fontos.
Szeretném, hogy legyenek társaim, partnereim folyamatosan, akár a Mezőgazdasági Bizottságban, különböző gazdák, a tejágazatban, a baromfiágazatban érintettek.
Az Emberjogi Bizottságban is úgy szeretném képviselni az érdekeinket, hogy az érintettek csoportjaival veszem fel a kapcsolatot. Akár bántalmazott nőkkel kapcsolatos, akár demokratikus alapjogokkal kapcsolatos kérdésről van szó.
Mikor miről van szó, azokat kell képviselnem.”
