„Hermafrodita? Szexuális objektum? Szexuális szubjektum? Aszexuális? Hol hordja a húst? A testében vagy a testén? A legutóbbi fellépése, ahol nyers húsokat viselt ősi kosztümként - ez már nem posztmodern, ez éppen premodern lázadás is lehetne! - brutális kultúratagadás. Biopolitikai meszidzs. Nincs más, csak újra a testünk, a húsunk. Nem mintha, hanem önmaga. Látszatra Gaga maga a biopolitikai fordulat. (Pedig a kosztüm is mutatta, hogy Lady Gaga a testet an sich hordja - és nem önmaga a test.) És ha minden mintha-világot lebontunk - valóban nem marad más, mint a hús, a vér, a csont és az a néhány liter büdös folyadék, amit összességében embernek szoktunk valamilyen okból nevezni. A brutális test néha még győz is.
A zsidó és keresztény hagyományban megjelent, idealizált testkritikusság azonban kétezer évig átszellemítette a húst, a vért és a büdös folyadékokat. És már nem számított, hogy mire képes a test - ölni, izzadni, meghalni, elsorvadni, vérezni, ürüléket maga után hagyni stb. -, mert átszellemült, és szellemi termékei határozták meg jelentését. A test szabadságát, zabolátlanságát, önmagában-valóságát, gusztustalanságát, gusztusosságát felváltották a formák - amelyekben a testnek újra kellett magát fogalmaznia. Mint parasztember. Vagy hercegkisasszony. Vagy tudós. Vagy családapa. Vagy lelkipásztor. És senki nem hozta összefüggésbe a menstruációt a hercegkisasszonyokkal. A gagaság lényege, hogy újra testünk van. Pontosabban szólva: a gagaság lényege látszólag az, hogy újra testünk van."