„Amikor rávezényelték az azonosító jelzéstől megfosztott, rendőrruhába bújtatott verőembereket az ’56-os forradalom ötvenedik évfordulóját ünneplő tömegre, sokan érezték úgy, hogy a hatalom áll bosszút rajtuk az őszödi hazugságbeszéd nyilvánosságra kerülése után kirobbant tiltakozások miatt. Sokan gondolták akkor azt, hogy a kardlapozás, a gumilövedékekkel a tömegre leadott lövések, a rendőrbakanccsal való rugdalások célja nem lehet más, mint hogy ismét elültessék a félelmet a véleménynyilvánítás jogával élni akarókban. Hogy megtanuljuk ismét, ha már elfelejtettük: a testi épségünk, az életünk kockáztatása nélkül, amíg Gyurcsányéké a hatalom, nem gyakorolhatjuk alapjogainkat, így nem élhetünk a gyülekezés jogával sem háborítatlanul. (...)
Jogállamhoz méltatlan eljárás volt a brutális rendőrattak után kitüntetni Gergényi Péter főkapitányt, mint ahogy az is, hogy bocsánatkérés, kártalanítás nélkül magukra hagyták a megsérülteket. »Az állam korlátozta, sőt lehetetlenné tette a bűncselekmények elkövetőinek megtalálását és felelősségre vonását«, amint azt a parlamenti vizsgálóbizottság megállapította. Gyurcsány és Szilvásy meg sem próbálták ennek ellenkezőjéről meggyőzni a bizottságot, hiszen ők is tudják, hogy a tények magukért beszélnek. Az, hogy a büntetés-végrehajtási intézményekben 2006 őszén elkövetett kínzások miatt most indultak meg a büntetőeljárások, éppen a bizottság előtt elhangzott vallomások alapján, jól jelzi, hogy lezárult egy dicstelen korszak. Előbb-utóbb helyreáll a rend.”