„Az lenne a legjobb, ha lejátszanánk virtuálisan ezt az átadás-átvétel dolgot. Mert ugye az elég hülyén hangzik, hogy Navracsics tábornok bead majd egy törvényt, amit majd az új parlament fogad el, és ami alapján visszamenőleg kell átadni-átvenni, már az átadás-átvétel után. A mostani állapotra játszásiból fogadjuk el azt, hogy Oszkó hadifogoly közlegény félrevezeti az új nemzeti adatbáziskormányt, de úgy, hogy nem csak a szekrények, hanem a fiókok is tele lesznek csontvázakkal. Tudjuk, hogy ez nem igaz, de fogadjuk el előre, hogy ne kelljen végignézni azt színjátékot, ami itt hónapokig várható a Fidesztől. Inkább foglalkozzunk olyan, szintén PR-politizálós lufiügyekkel, mint a parlament létszámának csökkentése, vagy a házassági hűség. Azokban legalább úgy csinálhatunk, mintha érdemben vitatkoznánk. Tehát Oszkó hazudik, csal, az IMF meg az EU hülye. És akkor máris lehet átadni és átvenni.
Tudom, hogy nyolc évi harci kaffogás és vicsorgás után nehéz leállni, de lassan stílust kellene váltani. Például abba lehetne hagyni a fenyegetőzést, lazítani lehet az öklökön és a fogsorokon. Megvan a győzelem, kiütéssel. Nem kell megmondani a zembereknek, de nem lesz itt akkora nagy börtönjárás, mert más a hideg polgárháború, más a kettőshatalom és más a hatalom. A győztes is tudja, hogy egyszer vesztes lesz, és pontosan annyit és akkorát kaphat az új győztestől, mint amennyit most ad vagy vesz.
Annál is inkább, mert ez nagyon hamar bekövetkezhet. A becsapott zemberek néha meglepően hamar fölismerik, hogy hülyét csináltak belőlük. És isten óvja Szíjjártó urat azoktól a dorongos, kopaszkás hordáktól, amelyekkel majd nem lehet átadós-átvételeset játszani.”