„Elképzelhető-e, hogy nem lesz a Fidesznek abszolút többsége, s lehetséges-e, hogy ebben az esetben az MSZP-t választja majd koalíciós társnak? A válaszom – kivételesen – határozott. Szerintem mindez lehetetlen. Ennek a blognak már az első bejegyzése arról szólt, hogy a Fidesz józan számítás szerint nem veszítheti el (értsd: nem nem nyerheti meg) ezt a választást. Gondolkodjunk csak! Ha a Fidesz „csak” 176-50=126 egyéni választókerületben győz, ami ma rettentően kevésnek tűnik, akkor is csak 194-126=68 területi és országos listás mandátumra van szüksége az abszolút többséghez. 2002-ben 67, 2006-ban pedig 69 területi listás mandátumot szerzett Orbán Viktor pártja, s azt azért senki nem hiszi, hogy azokhoz a választásokhoz képest ne lépne lényegesen előbbre az ellenzéki párt. (S akkor még nem is beszéltünk az országos listás mandátumokról…)
Nem tudom tehát elképzelni, hogy a Fidesz ne alakíthasson egyedül (pontosabban a KDNP-vel közösen) kormányt, számára a kérdés sokkal inkább az, hogy meg tudja-e közelíteni a parlamentben a kétharmados arányt. Ha azonban mégis valamilyen előre nem látható, döntő változás miatt a Fidesznek csak mondjuk 190 mandátuma lenne (mint az MSZP-nek 2006-ban), akkor is kizárhatónak tartom, hogy a felmerülő alternatívákból az MSZP-vel való koalíciót válassza. Egy ilyen lépéssel egy pillanat alatt olyan mély hitelességi válságba és kormányzati csapdahelyzetbe jutna, amelyhez képest minden más opció kívánatosabbnak látszik. Bár szinte semmi esély nincs egy ilyen helyzetre, ha mégis így történne, szerintem a megismételt választás is jobb a Fidesznek, mint a lehetetlen nagykoalíció.”