Nem középiskolás fokon! – az újpesti vízilabdázók titkairól mesél az érettségizőkkel bajnoki címet nyerő szakember

Nyitókép: Facebook/UVSE/Palágyi Barbara

***

A tavalyi kisiklás, negyedik hely után visszakerült a trónra az UVSE női vízilabdacsapata, amely megnyerte a magyar bajnokságot – rövid története során nyolcadszor. Az UTE szakosztályának megszűnése után, abból kiválva 2008 óta működik önálló egyesületként, az újpesti kötődés azóta is erős. A korábban kiváló légiósokat és tapasztalt magyar válogatottakat alkalmazó klub ezúttal úgy utasított mindenkit maga mögé, hogy tele van érettségizőkkel és a legidősebb játékosa is mindössze 23 esztendős. Benczur Márton vezetőedző érthetően büszke a csapatára, s őszintén beszélt lapunknak kényesebb témákról is.

Mennyire tudták kiélvezni a sikert úgy, hogy a mérkőzések előtt és a bajnoki ünneplés másnapján is többen érettségiztek a csapatból?

Igazi, nagy buli és ünneplés az érettségizőket tiszteletben tartva még nem volt. Inkább ilyen beszélgetős, könnyed este volt, nagyon fáradt volt mindenki, úgyhogy szerintem ez most így volt jó. 

Beszélgetésünkkor még csak készülnek a labdarúgó stadionba, ahol köszöntik a bajnok női vízilabdázókat. Volt már hasonlóban részük, de mennyire fontos egy ilyen elismerés egy jogilag nem is az anyaegyesülethez tartozó csapatnak?

Ami a szurkolókat illeti, nagyon hálásak vagyunk nekik. Nem szeretem a csapat életkorát kiemelni, de egy ilyen fiatal együttesnek nagyon sokat számít az a szeretet, amit kaptunk. Tavaly is, amikor az Eurokupa-győzelem után felvonulhattunk a Szusza Ferenc Stadionban, a mostani szezonban Barcelonába is elkísértek bennünket időt és pénzt nem sajnálva. Minden meccsünkön fantasztikus buzdítást kapunk, mi is újpestiként tekintünk magunkra, a jog pedig legyen a jogászok dolga.

Ha azt nézzük, hogy a legutóbbi 8-ból 7 alkalommal az UVSE nyert, semmi meglepő nem történt. Persze volt Keszthelyi Rita fémjelezte korszak, és volt, hogy olyan légiósok erősítették a csapatot, mint az amerikai Steffens, a holland van der Sloot és Sevenich. Most pedig csupa magyar, és folyamatosan jönnek, áramlanak be a fiatalok, gyakorlatilag majdnem kizáró ok, hogy az ezredforduló előtt szülessen valaki, így egészen más nézőpontból kerül minden, sokan rácsodálkoznak erre az UVSE-re. Ön hogy tekint a csapatára?

Ennek van egy tudatos része és van egy valami így alakult, mert amikor foglalkoztattunk külföldieket, akkor azért jó volt az utánpótlásunk, de nem ennyire. Azt azért látni kell, hogy egy példát hozzak, azért a Barcelona focicsapatába sem holnap fog jönni a következő Xavi vagy Iniesta, ezek ilyen hullámszerű folyamatok a jó egyesületeknél is. Másrészt végbement egy generációváltás, és tényleg sikerült egy új csapatot felépíteni. Elsősorban az utánpótlás edzőinknek és a klub dolgozóinak a legnagyobb érdeme ez, mert lehet tényleg minden támogatást megkap a női szakág is, ahogy a fiúk sem panaszkodhatnak a tehetségekre. Úgyhogy 

Ha egy-egy eredmény nem úgy sikerül, a munka ellenben jó, nem szabad megtörni. Köszönjük a bizalmat Lovas Péter elnöknek és a vezetőségnek. Jó lenne, ha máshol is jobban bíznának az edzőkben!

A minap olvastam, hogy aki nem külföldön játszik vagy nem kiemelt válogatott vízilabdázó akár férfi vonalon is, az kis túlzással még az élvonalban is hobbi sportoló. Nem tudom, mi az igazság, nem kérem, hogy a riválisokról beszéljen, de Önöknél mi a helyzet? 

A férfiaknál biztos, hogy nem igaz, hogy hobbi sportolók. Hogy a férfi szakosztályokban milyen költségvetések és fizetések vannak, nem tudom. Azért általánosságban így a világszinten, meg az elmúlt években, amit én hallottam, minimum egy egy ötös szorzót lehet tenni a férfi és a női anyagi lehetőségek közé. Egyébként ez egy oldalról jó dolog, hogy egy erősebb a háttér a női pólóban is. Másrészt nagyon kell arra figyelni, ezt úgy szoktam mondani, másoktól hallottam én is: ez ne legyen kontaproduktív! Nagyon nem mindegy, mire, mikor és milyen időzítéssel költi el az ember az anyagi lehetőségeit. 

Mennyi az annyi akkor?

Mi igyekszünk ezt úgy megoldani, erről tudok beszélni, hogy különösen a fiatalabbak, de az idősebbek se a pénzért játsszanak, sportoljanak. Természetesen meg kell becsülni mindenkit, főleg, hogyha teljesít, és szeretnénk mi is ez ügyben fejlődni. Dolgoznak azon a vezetők, hogy tényleg jobb lehetőségeik legyenek, ám nem vagyok benne biztos, hogy nincs egy, kettő, három anyagilag esetleg erősebb csapat a hazai női mezőnyben. A döntő első meccse után kiemeltem a hatékonyságot, a vezetőinket csak dicséret illeti, mert úgy osztják el az erőforrásainkat, hogy az hatékony tud lenni. Áts Bertalan mint a női szakág vezetője a lelke ennek, nagyon okosan és jó stratégiával szervezi ezeket a dolgokat is.

Ha már hatékonyság, egy 12-6-os siker után hogy lehet belemenni a második meccsbe, és főleg úgy, hogy mondjuk rögzített ujjakkal ül a lelátón az egyik kulcsember Rybanska Natasa?

Ez is egy folyamat. Játszhatunk mi az alsóházhoz tartozócsapatokkal vagy akár a Dunaújvárossal, a Ferencvárossal, az Egerrel, a BVSC-vel, ugyanazt mondtuk a lányoknak, kicsit már ilyen szlogen jelleggel, hogy semmi nem mindegy!  Függetlenül az eredményjelzőtől, az ellenfél erejétől. Évek óta arra készítjük őket, Berci is nyilatkozta, hogy igenis az ellenfelet is megtiszteljük azzal, hogy nagyon komolyan vesszük, de hadd legyünk ebben egy kicsit önzők, saját magunk miatt is. Tehát csak akkor tud fejlődni a játékos, ezt a legnagyobb sztárok is elmondták, bizonyították. Például klubunk büszkeségét, a 2020-ban elhunyt legendát, Benedek Tibort, akik látták edzeni, ugyanezt tapasztalták: nem fordulhatott elő, hogy ez most nem fontos az edzésen vagy ez egy könnyebb meccs, most nem játszom annyira jól. Mi ezt próbáljuk a játékosainkban erősíteni, és így mentünk bele a második, népligeti meccsbe is, hogy egyáltalán nem érdekel minket, hogy 1-0-s előnnyel érkeztünk, és már csak egy győzelem kell. Arra törekednünk, hogy jól játsszunk, és minden egyes szituációban jó döntést hozzunk. Ez mérsékelten volt sikeres, hogy egy kicsit viccesen fogalmazzak.

8-3-ra is vezettek, 11-10-re nyertek egy elég furcsa, hektikus mérkőzésen, amelyen a 4 perces emberelőny mintha az UVSE-t zavarta volna meg, de a döntő pillanatokban mégis jobban koncentrált a csapata. Összességében mekkora fegyverténynek tartja ezt a tudatos építkezéssel visszaszerzett trónt?

Természetesen hatalmasnak. Ahogy lejátszottuk a tavaszi szezont, az valami egészen elképesztő: 20 meccsig számoltam körülbelül, hogy folyamatosan nyertek a lányok. Mondtam nekik idézőjelben és jó értelemben, hogy nem normálisak! Harsány nevetés fogadta, de nagyon örültek neki, mert megvan bennük egy ilyen ilyen vonal.

 Számítottunk rá, hogy lehet hullámvölgy, megjött, ráadásul egy nagyon jó Fradi tényleg elkapta a fonalat. Ami talán a legnagyobb fegyverténynek tartok szakmailag, hogy ezt tudtuk kezelni, és nem, hogy nem roppantunk meg. Úgy peregtek le rólunk a tényleg sajnos rosszabbnál rosszabb megoldásaink, alapdolgokat hibáztunk el, mégsem törte meg a lányokat egyáltalán, mentek tovább, hozták az extra védő és támadó teljesítményeket, ami hatalmas dolog. 

Volt az az ominózus időkérése, amikor zengett a Népligeti uszoda. Hogy reagálnak erre a fiatal lányok, akiket a végén megölelt?

Egy nagyon speciális viszony van így az UVSE-n belül. Nagyon nagy tisztelettel és szeretettel állunk a sportolókhoz, ki kell terjeszteni ezt az utánpótlásra, mert ez egy egység. Időnként azonban keménynek kell velük lenni, de én azt gondolom, hogyha megvan a tisztelet, és az abban is nyilvánul meg, hogy én nem szeretek velük így beszélni, és többször előfordult, hogy utólag elnézést kértem. Teljesen mindegy, hogy az egy 16 éves játékos vagy most vannak ugye a idézőjeles nagy öregjeink, a huszonhárom évesek. Van, hogy szigorúnak kell lenni, vállalni kell a konfliktust. Ha hibázunk, akár ők, akár én, akkor igenis azt kell tudni mondani, hogy ez sok volt vagy erős volt. Ők is pontosan tudják, hogy nem mindig nekik szól az indulat, hanem a feszültségnek is. Illetve ami a legfontosabb: ezt soha nem személyes! A cél, hogy kizökkentse őket az ember.

Akkor soha sincs harag, sértődés?

Nincs, sőt, akik Áts Bertalannál és nálam jobban szereti őket, azok maximum a szüleik. Talán mondhatom a nevükben is, hogy ezt pontosan tudják.

Évek óta a női vízilabda-válogatott alapembere a kapus, Magyari Alda, a már említett bekk, Rybanska Natasa, s egyre inkább faragó Kamilla. A 18 éves Hajdú Katával – aki 4 gólt lőtt a döntő második felvonásán, az elsőn is duplázott, és aki 2023-ban jól játszott a világbajnokságon – eddig nem számoltak az ősszel munkába állt társkapitányok. Hogy látja az ő helyzetét?

Az utánpótlás válogatottaknál és itt, a klubnál is azt vallom: mindig az edzőnek kell eldönteni, hogy kiben bízik. És ez nem azt jelenti, hogy a másik rossz játékos vagy benne nem bízik, hanem azt, hogy mi az ő elképzelése. Ezt mindenkinek tiszteletben kell tartani. Lehet egyet nem érteni vele, de én biztos vagyok abban, hogy Mihók Attila és Cseh Sándor részéről ez nem valami rossz indulat vagy valami személyes. Van egy elképzelésünk a csapatról, amibe akkor Kata nem fért bele. Természetesen nekem is van véleményem, és nyilván ahogy az összes játékosomat, Hajdú Katát is szívesen látnám a válogatottban. 

Ő azért nem abban a korban van, hogy ezzel több olimpiára, világ- és Európa-bajnokságra nem utazna. Láttam, hogy mit csinált a konditeremben, mit csinált a vízben, hogy a második meccsen körülbelül 10 centivel maradt le a ráúszásnál Vályi Vandától, ami azért nem kis dolog. Tehát igazából az összképet a végén érdemes nézni, mert az is lehet, hogy ez jót tett neki. Továbbra is tiszteletben tartom, amit a szövetségi kapitányok mondanak, kérnek, döntenek, ez csak így tud működni. Nem kell mindig egyetérteni futballban Marco Rossival, női vízilabdában a Mihók-Cseh párossal, de mi az UVSE-ben mindig is segíteni fogjuk a válogatottat, még akkor is, ha lesz olyan, amit mi másképp gondolunk. 

Hajdú Katáról nyilván mást gondolnak…

Nem akarom természetesen kikerülni a kérdést! Nyilvánvalóan én nagyon szeretném Hajdú Katát a felnőttválogatottban látni, de hangsúlyozom, hogy a szövetség kapitányok döntik el. A mi részünkről nem lesz harag vagy ilyesmi, akkor sem, ha nem értünk esetleg egy azzal, amit ők döntenek. A magyar vízilabdának egységet kellett mutatnia, és legtöbbször képvisel is.  A nemzeti csapat a legfontosabb és azok, akik abban játszanak.