Reálisan a közvetlen brüsszeli forrásokról (X)

Az európai forrásokról általában a nemzeti hatáskörben szétosztható összegek jutnak az eszünkbe, megfeledkezünk a közvetlen brüsszeli pénzekről, ahol az EU jelenlegi költségvetési ciklusa alatt közel 400 milliárd eurónyi keret áll rendelkezésre. Erről beszélgettünk Petri Bernadett-tel, a Magyar Fejlesztésösztönző Iroda (MFOI) ügyvezetőjével, a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium közvetlen uniós forrásokért felelős miniszteri biztosával.  
 

Ha jól számolom, a lakosság arányában ideális lenne, ha Magyarország ebből az összegből legalább 10 milliárd eurónyit tudna meríteni. Hogy állunk ezen a téren?  

A közvetlen programokra szánt források ebben a ciklusban emelkedtek meg a teljes EU költségvetésének az egyharmadára, amiben fellelhető az a szándék, hogy Brüsszel ezen a téren is növelni szeretné a hatáskörét.  Az unió bürokratái szeretnék, hogy a tagállamokból Brüsszelbe kerüljön a döntés joga a források elosztásáról, és várhatóan az elkövetkező ciklusokban a közvetlen programok területe még inkább kiterjedté válhat, ami egyébként számunkra nem éppen kívánatos irány. Ráadásul a lehívások mértéke rendkívül aránytalan. Nemcsak Magyarország, de Közép-Kelet Európa is csak a töredékét hozzák el annak, mint amit nyugat-európaiak vagy akár a déliek. 

Ezeknél a forrásoknál tehát nincs kvóta meghatározva a tagországoknak, mint a kohéziós alapoknál, amelyek például szolgálhatnának Kelet-Közép-Európa felzárkóztatására?   

Nem is alakult ki törekvés arra, hogy ezt a szakadékot az Európai Unió megváltoztassa, sőt. Ezért kezdtünk erős lobbitevékenységbe, hogy ezen változtassunk. Magyarországon egy lakosra számítva 13- 14 euró közvetlen uniós forrást tudtunk lehozni egy év alatt. A közvetlen régiónkban ebben nem állunk rosszul, viszont az osztrákok 50-et, a hollandok 230-270-et, a németek 380-at, és egy extrém példa, a luxemburgiak majdnem hétszázat.  

Ez egy olyan jelenség, amivel foglalkozni kell. A magyar lehívások mértékét szeretnénk közelíteni a lakosságunk arányához, és ehhez igyekszünk magunk mellé sorakoztatni a többi kelet-közép-európai országot is. Például a lengyelek befizetik a maguk részét a Horizont programba, viszont nagyon keveset merítenek belőle, szinte a legkevesebbet, azaz ők finanszírozzák más államok innovációját. Ők is látják, hogy ebben a változás kell. Meg kell értetnünk az unióval, hogy az egész szakpolitikát hozzá kell igazítani a mi igényeinkhez, mert ellenkező esetben pont annak a belső piacnak ártanak, amiről olyan sok szó esik mostanában. Ráadásul Brüsszel ezt a témát is átpolitizálja, a jól ismert ideológiai elvárások érvényesülnek számos programban és kiírásban. Nagyon sok a teendő, hogy ezt megváltoztassuk.

Kik azok, akik Magyarországról pályáznak ezekben a programokban? Az országon belül vannak régiós különbségek?  

A regionális különbségek a közvetlen források lehívásában is kirajzolódnak. Minden tagországra, még a sikeresekre is jellemző, hogy a jól teljesítő térségek ebben is jobban teljesítenek.  Nálunk Budapest és az északnyugati régió az, amely jobban teljesít, és főképp a délkeleti az, ahol nagyon sokat kell tennünk azért, hogy jobb legyen a lehívási arány. 
Azt is látni kell, ezek a pénzek ezek nem csak a vállalatoknak, hanem az egyetemeknek, intézményeknek, önkormányzatoknak, társadalmi szereplőknek is szólnak. Számos megyei jogú várossal és kisebb településsel dolgozunk együtt. Már vannak közös nyertes pályázataink is, amelyek keretében nemcsak fejleszteni tudnak, hanem építeni az európai kapcsolatrendszerüket.  

A Makronóm Intézet egyik elemzése 200-250 olyan vállalatot tárt fel, amely az évtized végére akár regionális multinacionális cégként működhetne. 

Ezek mindenképpen egy kiváló alap, hiszen megvan a nemzetközi kapcsolatrendszerük. Náluk most oda szeretnénk eljutni, hogy mutassák meg magukat és befolyásolják az EU szakpolitikáit. Magyarországon a nemzetközi lobbi nagyon gyerekcipőben jár, pedig a mi szereplőink nemcsak kiválóak, de lobbiképesek lennének. A brüsszeli érdekképviselethez, a változás eléréséhez helybe kell menni, az európai uniós ernyőszervezetekbe belépni hasznos, de nem elégséges. Ott is a nagy tagállamok dominálnak, és a saját igényeiket fogják előtérbe helyezni.  

Az előttünk álló magyar elnökség egy remek lehetőség, hogy a potens, jó tudású cégeket elvigyük Brüsszelbe, és segítsük őket az érdekérvényesítésben. Ezáltal nemcsak forrást szerezhetnek, de esély nyílhat változtatni azon a sokszor egyoldalú, túlzó, őrült jogalkotási irányon is, mint amit például a zöld átállás kapcsán vagy az ukrán gabona ügyében láthattunk. 

Most, amikor általános hajtóvadászat zajlik Brüsszelben Magyarország ellen, mennyire nehéz a reménybeli hazai pályázóknak uniós partnereket találni? Gondolom, a keresésben sokat segít, hogy a határon túli magyarságnak is vannak érdeklődő szervezetei, amelyek partnerként szerepelhetnek. 

Mivel több jól teljesítő területtel büszkélkedhetünk a kutatás-fejlesztésben, digitalizációban, a külföldi cégek szintjén nem érzékelhető, hogy ne akarnának magyar partnerrel együtt dolgozni. Probléma viszont, a modellváltó egyetemek 2022 decembere óta húzódó ügye, ami nem más, mint egy politikai zsarolási hadjárat. Ezzel a döntéssel az összes közvetlen uniós programból kizárták ezeket az intézményeket, nem csak a hallgatói mobilitásból vagy a kutatás-fejlesztésből, ráadásul ennek van egy negatív húzó hatása. Sok európai szervezet számára nem volt teljesen egyértelmű, hogy mely intézmények a modellváltók, és ezért úgy voltak vele, hogy inkább nem pályáztak magyarokkal. Ezt a húzó hatást nagyon szisztematikus politikával tudtuk kiküszöbölni és a Magyar Kormány intézkedései és nagyban csökkentették a brüsszeli lépés pénzügyi hatásait. Szomorú, hogy a fejlesztés helyett azon kell dolgozni, hogy ne vesszenek el a meglévő együttműködések.  

A másik oldalon rendkívüli előny a közvetlen forrásszerzés világában, hogy „Magyarország önmagával határos”. Igyekszünk a lehető legjobban kiaknázni ezeket a lehetőségeket. Azt is látjuk, hogy ezeknél a magyar–magyar együttműködéseknél nagyobb a bizalom a szereplők között és nincsenek nyelvi nehézségek sem. Ez egy nagyon jó irány, és ezt szeretnénk fejleszteni a jövőben.  

Ön vállalta az indulást az európai parlamenti választásokon a Fidesz–KDNP listáján. Mit lehetne, és mit szeretne elérni az Európa Parlamentben a fejletlenebb régiók felzárkóztatása és a hazai versenyképesség fokozása érdekében? 

Rendkívüli lehetőség kínálkozik arra június után, hogy változtassunk és új irányt szabjunk a brüsszeli politikának, én ezért is szeretnék tenni, ha mandátumot szerzek. 12 évet dolgoztam Brüsszelben, magam is láttam, hogy más országok EP-képviselői mennyire vehemensen lobbiznak a fejlesztési forrásokért a saját országuk szereplői számára. Persze könnyen tudnak mondjuk a bajorok ilyen pénzeket kijárni, ha nekik nem kell mínuszból indulni. A fejlesztésnek azonban van egy előkérdése: a béke megteremtése. Ez a fajta háborús hisztéria, ami kialakult, a háborús gazdálkodás, amire Brüsszel rá akar állni, többek között a fejlesztéspolitikát is ellehetetleníti és veszélyezteti a belső piacot. Vissza kell térni a fejlődés útjára, hiszen az Európai Unió elsődleges feladata a biztonság, a növekedés és a jólét biztosítása.

(X)

Fotók: MFOI