Latin-Amerikában több ország első számú kereskedelmi parterévé lépett elő Kína. A kínai érdeklődést a latin-amerikai bőséges erőforrások keltették fel. Mindeközben az USA aggódva figyeli a kínai térhódítást a kontinensen, ezért ismét elővették a jól bevált Monroe-doktrínát.
Mihálovics Zoltán politológus írása a Makronómon.
Latin-Amerika régóta a nagyhatalmak érdeklődésének középpontjában áll olyan bőséges erőforrások miatt, mint a ritkaföldfémek, a lítium, az arany, az olaj, a réz, az édesvíz, valamint a földgáz, de ide vehetjük a bőséges élelmiszer-termesztést is.
Többnyire az Egyesült Államok és Kína küzd most ezekért az erőforrásokért, viszont az amerikaiak számára jelenleg aggodalomra adhat okot, hogy az erőforrások nagy részét Kínának adják el. Emellett az Egyesült Államok másik nagy ellenfelének, Oroszországnak is vannak érdekeltségei a térségben: Oroszországgal számos latin-amerikai ország szoros kapcsolatban áll. A latin-amerikai régió legtöbb országában jelenleg úgy áll a helyzet, hogy a Kínai Népköztársaság az elsőszámú, az Egyesült Államok pedig csupán a második számú kereskedelmi partner.
Kína ma már egész Dél-Amerika legnagyobb kereskedelmi partnere. Az Egyesült Államok habár uralja Közép-Amerikát és így a latin-amerikai régió legnagyobb kereskedelmi partnerének számít, ha a közép-amerikai térségből kivesszük Mexikót, akkor már Kína javára billen a mérleg nyelve.
Latin-Amerika nem egyenlő Dél-Amerikával. Előbbi egy tágabb földrajzi fogalom, amely magában foglalja Közép-Amerikát, a Karib-térséget, valamint Dél-Amerikát is.
Az Egyesült Államok csupán azért tud a latin-amerikai régió legnagyobb kereskedelmi partnere lenni, mert gigantikus kereskedelmi forgalma van Mexikóval, ami az Egyesült Államok és Latin-Amerika közötti kereskedelem 71 százalékát teszi ki. Ha Mexikót kivesszük a latin-amerikai térségből, és úgy nézzük a kereskedelmet, akkor Kína már megelőzi az Egyesült Államokat Latin-Amerika első számú kereskedelmi partnereként. Mexikó nélkül a teljes kereskedelmi forgalom – azaz az import és az export – Kína és Latin-Amerika között 2022-ben elérte a 247 milliárd dollárt, miközben az USA forgalma csupán 173 milliárd dollár volt.
Az Egyesült Államok is felfigyelt erre a változásra, de
Ezért vették elő a Monroe-doktrínát, amely egy nagyjából 200 éves amerikai külpolitikai álláspont. Ez a doktrína ellenezte az európai gyarmatosítást a kontinensen, mivel úgy ítélte meg, hogy az amerikai kontinens politikai ügyeibe idegen hatalmak bármilyen beavatkozása potenciálisan ellenséges cselekedet az Egyesült Államok ellen.
Most az Egyesült Államok ezt a régi külpolitikai elvet vette elő a tarsolyból és alkalmazza Kínára és Oroszországra is. Az Egyesült Államok (a hadseregével együtt) jelenleg igyekszik megakadályozni, hogy Kína és Oroszország stratégiai erőforrásokat vásárolhassanak Latin-Amerikában.
De az Egyesült Államok nincs egyedül: számos más ország – Kanada, Ausztrália, Egyesült Királyság – sem nézi jó szemmel a kínai kereskedelmet és a kritikus ásványok bányászására, elszállítására irányuló befektetéseket. A kritikus ásványok alatt általában értjük az alumíniumot, a lítiumot, a nikkelt, a kobaltot és a ritkaföldfémeket, avagy a modern kor energiahordozóihoz, jobbára az akkumulátorokhoz szükséges fémeket.
Korábban egyébként az Egyesült Államok aláírta az Ásványbiztonsági Partnerséget (Mineral Security Partnership – MSP) Kanadával, Ausztráliával, Finnországgal, Franciaországgal, Németországgal, Japánnal, Dél-Koreával, Svédországgal, az Egyesült Királysággal és az Európai Bizottsággal, hogy erős ásványianyag-ellátási láncokat építsenek ki a gazdaság támogatása érdekében.
Az MSP célja, hogy biztosítsa a kritikus ásványi anyagok oly módon történő előállítását és újrahasznosítását, hogy az elősegítse az országok képességét a geológiai adottságaikból származó gazdasági fejlesztési előnyök teljes kihasználására. Az előrejelzések szerint a következő évtizedekben a kritikus ásványok iránti kereslet ugyanis jelentősen meg fog ugrani.
Az USA az MSP-t olyan országok koalíciójaként fogta fel eddig, mint amelyek felelősséget éreznek a kritikus ásványianyag-ellátási láncok támogatása mellett.
A jólét és a klímacélokért történő küzdelem elsőre jól hangzó és magasztos célok, viszont a valóságban arról van szó, hogy lényegében kizsákmányolják Latin-Amerikát, annak értékes erőforrásait. Most csupán az a kérdés, hogy ezt az Egyesült Államok vezetésével a nyugati országok vagy Kína teszi meg nagyobb mértékben, illetve gyorsabban és hatékonyabban…
De érdemes kitérni Latin-Amerika vonatkozásában az orosz szálra is, ugyanis az USA szorosan együttműködik olyan térségbeli országokkal is, amelyek orosz hadi felszereléssel rendelkeznek. Az amerikai együttműködés célja egyértelmű: ezeknek az orosz felszerelést használó országoknak szeretnék eladni saját fegyvereiket. Közülük is kiemelkedik három latin-amerikai ország, nevezetesen Venezuela, Kuba és Nicaragua, amelyek jó kapcsolatokat ápolnak Oroszországgal. E kapcsolatok egyre szorosabbak, nem véletlen, hogy jelen állás szerint mind a három térségbeli ország az USA szankcióinak célpontja.
A térségben további hat ország rendelkezik orosz fegyverkészlettel, ezekkel is folyamatban vannak a tárgyalások, hiszen az Oroszország elleni szankciók ellehetetlenítik ezeket az országokat, mivel nem tudnak pótalkatrészeket beszerezni. Így tehát virágozhat az amerikai fegyverbiznisz.
Ahogy a világban egyre szaporodnak a konfliktusok, és egyre közeledünk egy hidegháború felé, Latin-Amerika szerepe is megnőtt, hiszen a feszült nemzetközi környezetben egyre felerősödik a stratégiai erőforrásokért és befolyásért zajló verseny. Vlagyimir Putyin éppen ezért ajánlott fel fejlett orosz fegyvereket latin-amerikai, ázsiai és afrikai szövetségeseinek természetesen a „béke és a biztonság” megőrzése érdekében ebben a többpólusú világban.
A térség legtöbb országa egyébként nem támogatta az Oroszország elleni nyugati szankciókat, köztük a két legnagyobb: Brazília és Mexikó határozottan ellenezte is, hogy részt vegyenek bármiféle konfliktusban.
Összefoglalva az USA legnagyobb problémája jelenleg, hogy a „hátsó udvarában”, Latin-Amerikában saját pénzügyi kapitalizmus modellje küzd a kínai ipari kapitalizmus modelljével. Ráadásul a térségben jelenleg Kína áll nyerésre az erőforrások versenyében. Kína előnye nagyrészt jól kidolgozott stratégiájának köszönhető melynek kulcsa, hogy a kereskedelem és a befektetés számos előnyét vonzó feltételek mellett kínálja.
Borítókép: MTI/EPA/Abaca/Pool/Oliver Contreras
A kínai vállalatok uniós üzleti környezetre vonatkozó minősítése az ötödik egymást követő évben romlik. A beruházók és a kereskedők elsöprő többsége szerint az EU-s piac már se nem tisztességes, se nem nyitott.
Egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy a bejelentett drónészlelések nemzetbiztonsági vagy közbiztonsági fenyegetést jelentenének.
A megválasztott amerikai elnök szerint Európának kell vezető szerepet vállalnia Ukrajna védelmében és a háború lezárásában.
Az európai akkumulátorgyártás fellegvárának szánt Northvolt összeomlása kijózanító pofon volt a merész tervek szószólóinak. A történet visszatért önmagába, a világ legnagyobb gyártója, a CATL pedig máris bejelentette, hogy új beruházásba kezd – ezúttal Spanyolországban.
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Az Oroszországot sújtó szankciók miatt az orosz repterek bezártak az európai légitársaságok előtt, így az Európa és Kína közötti légi forgalom a kínaiak kezébe került.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
